AZ ERKÖLCSI NEVELÉS ÚJ PERSPEKTÍVÁI Pálvölgyi Ferenc „A pedagógiai erkölcs alapja az, hogy a nevelés nem okozhat kárt. A károk, akárcsak a sikerek, hosszú ideig észrevétlenül maradhatnak. Emiatt feltétlenül szükséges, hogy a morális nevelés alapveto igényei és kritériumai minél elobb és egyetemes érvénnyel fogalmazódjanak meg. (…) A nevelés nem maga az erkölcs, hanem az erkölcsi cél elérése érdekében alkalmazott kommunikáció, amelynek állandóan új formában kell artikulálnia a jó erkölcs igényeit.”

A tudományos szakirodalom, s szintúgy a közgondolkodás már régen felvetette az erkölcsi értékválság problémáját. A XX. század a látványos muszaki fejlodésének eredményei mellett sajnos örökül hagyta globális kiterjedésu gondjait és megoldásra váró emberi-társadalmi problémáit is. Az értékdevalváció egyre gyorsuló folyamatában a humán jellegu tudományterületek sokat tehetnek az etikai problémahalmaz, az értékszemléleti válság kezelése terén. A pedagógia ebben különösen érintett, hiszen klasszikus és modern definíciói egyaránt tartalmazzák az értékközvetítés , sot az értékteremtés feladatait is.

ÉRTÉK ÉS PEDAGÓGIA

A nevelés hagyományosan értékközvetíto és személyiségalakító program, s errol a feladatkörrol a pedagógia saját identitásának feladása nélkül nem mondhat le. Az erkölcsi nevelés napjaink kihívásainak csak akkor tud megfelelni, ha olyan sajátosan pedagógiai alkalmazásra szánt értékrendszert dolgoz ki, mely nem áll ellentétben egyetlen tradicionális értékrenddel sem. A fenti gondolat nem új a pedagógia történetében. WESZELY Ödön (1867-1935) már a múlt század elején felvetette a pedagógiai szempontból elkülönítheto értékek kiválasztásának szükségességét: /1/ „(…) vannak reális és ideális értékek. Ideális érték: a jó, igaz és szép, a reális érték pedig (…) ami valamilyen reális szükséglet kielégítésén alapszik (…) a szükséges, hasznos és kellemes. (…) Az ideális és reális értékek egymással kapcsolatba hozhatók: a szükségesnek megfelel az igaz, a hasznosnak a jó, a kellemesnek a szép.” „Ez a fölosztás – folytatja – pedagógiai szempontból azért értékes, mert útmutatást ad arra nézve, hogyan kell a reális értékekbol a nevelés segítségével a szellemi fejlodést az ideális értékek felé terelni, s egy alacsonyabb fokú világnézetrol, melynek vezeto eszméi: a szükséges, hasznos és kellemes, a fejlodo lelket fölemelni egy magasabb világnézetre, melynek vezeto eszméi: az igaz, a jó és a szép.” Weszely tehát két egymástól nagyon távol eso szféra, az ideális és a reális, az elméleti és a gyakorlati, a filozofikus és a praktikus dipólusok kapcsolatrendszerét alkotta meg a pedagógiai felhasználás céljaira. Nem állított kevesebbet, mint hogy a „hétköznapi” erkölcsi tulajdonságok a legfobb filozófiai ideákban találják meg magyarázatukat, ugyanakkor a legfobb ideák lebonthatók mindazokra az anyagi-szellemi értékekre, amelyeket az emberek többsége szükségesnek, hasznosnak és kellemesnek vél. Az értékek induktív kapcsolatrendszerének kiépítése végso soron maga a nevelés, az ideákból lebomló deduktív irány pedig a pedagógiai tervezést, értéktételezést szolgálja. A múlt század nagy pedagógusa már 1923-ban rámutatott arra az útra, amely a pedagógiai szempontból hasznosítható, maradandó értékek megtalálásához vezethet el bennünket.

Elbizonytalanodó erkölcsu, plurális szemléletu korunkban a neveléstudománynak olyan pedagógiai értékrepertoárra van szüksége, amelyben az értékek maradandóaknak bizonyulnak, minden pozitív filozófiai rendszer elfogadja oket, a keresztény vallások tanításaival sem ellenkeznek, s amelyekre egy stabil, idoálló nevelési modell építheto. Vannak-e ilyen értékek? S ha vannak, akkor hogyan lehet megtalálni oket? Ha találunk ilyen értékeket, akkor hogyan lehet segítségükkel neveléselméleti koncepciókat felállítani? Úgy véljük, hogy az intézményes nevelés történeti szempontból determinált, ma már tudományos tapasztalatokkal és eredményekkel megalapozott humán értékteremto folyamat. Ebben az állandóan muködo, részint világnézetek szerint vezérelt, részint spontán jellegu értékképzodésben változó és maradandó értékek egyaránt elofordulhatnak. Lehetségesek-e olyan értékek, melyek az emberiség eszmetörténetében állandóan jelen vannak? Ha igen, akkor célunk megtalálni és igazolni azokat az értékeket, melyekbol eddig jó és hasznos dolgok származtak. Olyan értékeket keresünk, melyek társadalmi közmegegyezésre esélyesek, a nevelés csaknem mindenki által elfogadható értékeit reprezentálják, eszmetörténeti megalapozottsággal rendelkeznek, és amelyek késobb egy koherens neveléselméleti koncepció központi értékei lehetnek.

A FILOZÓFIAI GONDOLKODÁS ERKÖLCSZEMLÉLETE /2/

Az emberi jelenség csak a létezés egészében, egy adott filozófiai iskolára jellemzo ontológiai vélekedés alapján értelmezheto. A filozófiai etika – az antropológiai szemlélet következményeként – az adott gondolkodási rendszer szerint elvárható emberi viselkedés morális indítékait fogalmazza meg. A legtöbb filozófiai antropológia szerint az ember szabad értelemmel és akarattal rendelkezo személy, ezért tetteiért felelos erkölcsi lény.

A legáltalánosabb definíció szerint „érték mindaz, ami az egyén és/vagy közössége számára fontos”. Az értékek sorában jelentos helyet foglal el az erkölcsi érték. Az egyes erkölcsi eloírások sok népnél hasonlóságot mutatnak, némelyek egy civilizáción belül hosszú ideig változatlanok maradnak, míg más értékek gyakrabban változnak. Az alábbi etikatörténeti áttekintés az anyag nagysága és ezen írás korlátozott terjedelme miatt csak a legfontosabb személyekre és eszmékre vonatkozhat.

Az ÓKORI görög városállamok belso szokásainak szabályozottsága, közösségi jellegének dominanciája nagy hatást gyakorolt a kései utódokra is. A vallási eloírások jellemformáló hatásai, a mindennapi élet normatíváinak meghatározottsága, a templomok, a színházak és a sport kultikus helyei (Delphoi, Epidaurosz, Olümpia stb.) a görög világ emberközpontú világszemléletét hirdette. A görög életeszményben mind a testi, mind a lelki szépség szükséges a teljes emberré (személlyé) váláshoz. A közöttük megvalósuló harmónia (kalokagathia) a görögség legfobb üzenete.
SZÓKRATÉSZ azt hirdette, hogy az erkölcs lényege az ember saját belso normáival egyeztetett viselkedés, vagyis az önismereten alapuló cselekvés (etikai racionalizmus). A kitartás , a szilárdság , a huség és a ragaszkodás az ember legfobb erényei. /3/
PLATÓN szerint az erkölcs szilárd alapjára az egész emberi társadalom felépítheto. Az erkölcs szabályozza mind az egyén, mind a társadalom életét, ezért e ketto boldogulása szoros összefüggésben van egymással. Platón konstruálta meg az ideákról szóló elképzelést, mely szerint az érzékfeletti világban léteznek olyan tiszta lényegek, amelyek a mi érzékelheto világunkban mint kevésbé tökéletes dolgok jelennek meg. Az idea, a mintakép örök, sohasem változik. Platón szerint az „állam” vezetoinek, vagyis a filozófusoknak a foideák, vagyis az Igazságosság, a Jóság és a Szépség értékformái szerint kell a törvényeket megalkotniuk. Az állam négy fo erénye a bölcsesség , a bátorság , az igazság és a mértékletesség . /4/
ARISZTOTELÉSZ nézopontja szerint az államnak szolgálnia kell az egyén boldogulását is. Az emberi élet célja a boldogság (eudaimonia). „A boldogság dönto tényezoje (…) az erény szerinti cselekvés.” /5/ A jó jellem lehetosége minden emberben megvan, de a jót a nevelés által kell kifejleszteni. Az erény és a hitványság közötti választás hatalmunkban áll. Arisztotelész lényegében megtartotta a három platóni foidea hierarchiáját, de a Jót a hasznossal, a Szépet a kellemessel, az Igazat az erkölcsös emberrel azonosította, ám hangsúlyozta, hogy mindezeket az arany középút elve szabályozza.
A SZTOIKUSOK a bölcsesség életeszményét hirdették. A bölcs képes ésszeruen kialakított belso békességben élni, mivel felismeri a világegyetem rendjét. Már az iskolaalapító Zénón is megemlíti a négy alapveto erényt: az igazságosságot (kegyesség, szívélyesség, nyíltság, jó modor), a mértékletességet (fegyelmezettség, szemérmesség, állhatatosság, illedelmesség), a józanságot (megfontoltság, elorelátás, lélekjelenlét, okosság, rátermettség, leleményesség) és a bátorságot (kitartás, lelki nagyság, elszántság, szorgalom). Az EPIKUREIZMUS szintén az egyén belso békéjét tekintette legfontosabb céljának. Azonban ezt nem a lemondás, hanem a külso-belso javakkal való okos gazdálkodás, a szép , igazságos és értelmes (jó) élet keresésével lehet elérni. /6/ Az erények a legfobb erénybol, az okosságból származnak.

A KÖZÉPKOR erkölcsének jellegzetességeit a Szentírás által közvetített keresztény tanítások határozták meg. /7/ A kinyilatkoztatáson alapuló igazság, az ún. hitigazság a teológusok felfogása szerint mindenkor felette áll az értelmi igazságnak, mert a hitigazság isteni tekintélyen alapul. A Teremto által az ember kiemelt helyet kap a földi létrendben: o Isten képviseloje, és teremto gondolatainak hordozója. Földi életét a szentírási normák szerint kell leélnie, erkölcsi lényét tetteiben kell érvényre juttatnia. Szent ÁGOSTON (Augustinus) figyelmét különösen az ember sorsát befolyásoló problémák foglalkoztatták. Vallomások címu muvében több helyen kifejti, hogy az ember nevelheto . Az ember értelme a legfobb Igazság felé törekszik, az akarat a legfobb Jóra irányul, szíve a legnagyobb Szépben gyönyörködik, s mind a három Istenben található. A boldogság Isten megismerésében áll, de ehhez önmagunk megismerésén át vezet az út. Szent Ágoston gondolataiból világosan kitunik a szellemi kapcsolat az újplatonista tanításokkal. Petrus ABELARDUS (Abelárd), a párizsi egyetem filozófiatanára Ethica címu könyvének mottójául a delphoi jósda faláról jól ismert „Scito te ipsum!” ( „Ismerd meg önmagadat!” ) tanácsot választotta. A bun lényegében az ember helytelen döntésébol /8/ ered, a rossz döntés pedig a hiányos Isten- és ön ismeretébol származik. A tudatlanságot (vétek) meg kell különböztetni a szándékos engedetlenségtol /bun). Az erkölcs az ember erényes lelkülete , mely a jó cselekedetére ösztönzi. AQUINÓI SZENT TAMÁS életmuve a teológia és a filozófia szintézisére épült. / Eloadások a Tízparancsolatról címu muvében – mely a keresztény etika alapjainak összefoglalása – kifejti, hogy az emberi élet célját a boldogság elérésében (üdvösség) látja megvalósulni. Az erkölcsi cselekedetek az ész ( okosság ) kontrollja alá tartoznak, mértékük a természetes erkölcsi törvény . Azok az igazságos törvények, melyek az ember számára boldogságot hoznak . Az ideális társadalom olyan emberi közösség, melyben az örök (isteni) törvény a szabályozó erő

A RENESZÁNSZ bölcseloi foképpen az emberrol való gondolkodás, az „emberkép” értelmezése, formálása terén jeleskedtek. Híres humanista gondolkodók, nagy nevelok írták meg ekkor máig maradandó muveiket (pl. Rotterdami Erasmus). Azonban sajátos ambivalenciát tükröz ez a kor: a mualkotások szépsége, az értekezések gazdag erkölcsi tartalmat sugárzó ereje éles ellentétben áll a köznapi erkölcstelenségekkel, alattomos hatalmi küzdelmekkel, politikai gyilkosságokkal, szexuális kicsapongásokkal. A szó mértéke a tett: ez a kor erkölcsi szempontból egyáltalán nem hozott „újjászületést”.

Az ÚJKOR gondolkodói közül Benedictus SPINOZA Etika címu muvében foglalta rendszerbe az erkölcs tudományát. Az önfenntartás (egyéni önzés) a legfobb természeti törvény, mindenki a saját hasznára törekszik (utilitarizmus). Társadalom csak azért létezik, mert az ember közös cselekvés révén erosebb: egyéni és közösségi érdek harmóniában van. A polgártársakkal szemben – saját érdekünkben – készségesnek , barátságosnak , szolidárisnak kell lennünk. A jót a többi ember számára is kívánni kell. Az állam társadalmi szerzodés eredménye, és funkciója a szabadság és a magántulajdon védelme . Az „én” parancsa szerint az ember fo erényei az akaratero , a mértékletesség és a józanság . Jó és rossz között az ész alapján teszünk különbséget. Jó az, amikor céljainkhoz biztos tudás alapján közelítünk, a rossz ebben akadályoz bennünket. Önérdeken alapuló erkölcsi rendszerében a humánum az önzéssel szemben ésszeru alternatívaként jelenik meg, ezért etikai elvei megfontolandók az utókor számára. David HUME az etikát az emberi természet tanulmányozásából vezeti le, de egyáltalán nem alkot idealizált emberképet. Az érdeket o is irányító elvnek tartja. Elképzelései szerint az ész egymagában nem alkalmas cselekedeteink kormányzására, mert szenvedélyeink felett az ész ritkán uralkodik. „Más egy erényes dolog tudása, és más cselekedeteinket ehhez igazítani.” /9/ Bun és erény között érzelem alapján teszünk különbséget. Közös érdekeink alapján értékeljük az igazság , a tulajdon , a jog és a kötelesség ideáit. A társadalmi szabályok megtanítása a szülok kötelessége. A társadalom fennállása végtelenül hasznos és elonyös számunkra. Immanuel KANT etikai alapelveit A gyakorlati ész kritikája címu muvében fekteti le. Elképzelései szerint a gondolkodó ember belso világát az erkölcsi törvény mintegy 'kategorikus imperatívusz' formájában irányítja, mégpedig a tiszta ész fényében önként elfogadott gyakorlati szabályok (maximák) által. A szabadság jogi-politikai értelemben az emberi törvényeknek való engedelmeskedést jelent. A morális szabadságról , mely érzékfeletti természetu, az erkölcsi törvény alapján alkothatunk fogalmat. Kantnál a boldogság és a szabadság szembenálló fogalmak: a morál nem alapozható a boldogságra. A boldogság képe minden egyénben más, míg a tiszta ész és a szabadság mindenkiben közös.

A XIX. SZÁZAD erkölcsi paradoxonja az ember önmaga teremto erejébe vetett korlátlan hit által megalapozott hitetlenség. „Isten meghalt” – hirdeti NIETZSCHE, és abszurd gondolatmenetével megalkotja az Übermensch vízióját /10/, de az „emberibb ember” helyett az embertelen emberig jut el. Hasonló utat járnak be Dosztojevszkij hosei is. Lehet-e az embernek önmaga által kijelölt célja? Mennyire illetékes döntéseinek szabadságában? Szüksége van-e az embernek valamilyen transzcendens lény irányítására? DOSZTOJEVSZKIJ szerint az embert éppen halandósága vezeti az öncélúsága felé, vagyis ha elveszti a lélek halhatatlanságába vetett hitét, akkor az erkölcs alapja megszunik, és ezután minden megengedheto. A hit és az ész antinómiája jellemzi ezt az útkeresést, melynek végén az ész kudarcot vall az erkölcsi törvénnyel szemben. Nietzsche és Dosztojevszkij filozófiájának végkicsengése azonban nagyon különbözo. Míg Nietzsche az eljövendo „Übermensch” könyörtelen világégeto-világteremto emberistenségét hirdeti, addig Dosztojevszkij szellemi pokoljárásának válasza az Istenemberbe (Krisztusba) vetett hit. Ez a választás a szabadság , a szabad erkölcsi döntés választása, a szellem büszkeségének jele. Soren KIERKEGAARD dán bölcselő egyik kulcsfogalma a szeretet . Gondolatainak középpontjában az emberi egzisztencia áll. Létezésünk miatt állandó döntéskényszerben élünk, választásunk alapján dol el egyéni sorsunk. /11/ Az egzisztencia az önmegvalósítási folyamatban elérkezik ahhoz a ponthoz, hogy már nem a külso világban keresi élete értelmét, hanem a belsoben. Ezt nyújtja a hit , mely nem más, mint az egyes ember viszonya Istenhez. Charles DARWIN olyan etikai felfogást fejtett ki, mely az erkölcsi jó és rossz alapvetoen biológiai értelmezését adta. Az erkölcsi tulajdonságokat a társas ösztönökbol származtatta, és feltételezte, hogy a természetes kiválasztódásnak meghatározó szerep jut e folyamatban. Ilyen erkölcsi tulajdonságok az elismerés - hibáztatás , a rokonszenv - ellenszenv . Darwin az együttmuködést tartotta a társadalmi fejlodés elso számú tényezojének. /12/ Albert SCHWEITZER a fejlodés meghatározó tényezojének az életerot tartotta. Tévesnek nyilvánított minden etikai irányzatot, amely a természettel való szembenállást hirdeti. Etikáját az élet mély tiszteletére építette. A XIX. század erkölcsfilozófiai nézopontjait összegezve megállapíthatjuk, hogy az ember transzcendenstol való függetlenedési, önállósulási törekvéseit hirdeto elképzelések a humánum kárára voltak. Azok az irányzatok pedig, amelyek az élet tiszteletére és az emberi egzisztencia megvalósítására építették filozófiájukat, a hit fontosságának újbóli felismerésére, vagy a humán értékek gazdagabb kifejezésére jutottak el.

A XX. SZÁZAD modern etikai gondolkodásának keretei között bontakozott ki George Edward MOORE angol filozófus etikai intuitivizmusa. Az 1903-ban megjelent Principia Ethica címu muvében azt a meglepo tételt védelmezte, mely szerint az erkölcsi jó mint értékfogalom ellenáll minden definiálási kísérletnek. A jó egyszeru sajátossága az erkölcsi cselekedeteinknek; bizonyos természetünkben rejlo hajlamok ( örömteli , hasznos , helyes , kötelezo ) miatt tartjuk oket jónak. Egy cselekedet végso fokon azért jó, mert nincs olyan másik cselekedet, amelynek eredménye jobb volna, mint a szóban forgó tevékenység. Moore szerint a cselekedet nem önmagában jó, hanem a körülmények és a cselekedet viszonya alapján tartjuk jónak. Max SCHELER továbblép Kant etikai formalizmusán, kötelességetikáján. Szerinte az csak képmutatás, ha azért cselekszünk jót, mert kötelességünk. Nem az öncélú kötelességteljesítés tesz egy cselekedetet jóvá, hanem a megvalósítandó érték, amely összhangban áll az elonyben részesített értékkel. Ilyen módon Scheler kísérletet tesz egy materiális értéketika megalkotására. Eszerint: egy érték annál jobb, minél tartósabb; annál magasabb rendu, minél többen részesednek belole; annál értékesebb, minél több egyéb értéket alapoz meg; annál hasznosabb, minél mélyebb megelégedést nyújt. Nikolai HARTMANN az értékeket olyan szellemi entitásokként jellemzi, amelyeket megismero és érzelmi aktusok útján ragadunk meg. Gondolkodásában az alapértékek ugyanolyan fontosak, mint az értékek csúcsán állók. Az alacsonyabb rendu értékek megsértése nagyobb bun, mint a magasabb rendueké, de a magasabb rendu értékek megvalósítása értékesebb, mint az alacsonyabb rendueké. /13/ A XX. század filozófiai gondolkodására az ember és a világ egységének felbomlása jellemzo. /14/ Elindult a szekularizációs folyamat, nincs többé biztos középpont, vonatkoztatási alap. A POSZTMODERN multidimenzionális személyfogalmat határoz meg, melynek elofeltétele a plurális erkölcsi horizont. /15/ Az ilyen elvek alapján hozott erkölcsi döntések relativista vélemények, a totális pluralizmus paradox szélsoségeit hordozzák magukban. Az ilyen szélsoségeket csak egy sajátos „ morális kommunikáció ”, egy kompatibilissé tevo egyezkedés védheti ki. /16/

Filozófiatörténeti áttekintésünk során számos, a nagy gondolkodók többsége által közösen preferált érték bukkant elo. A kapott értékhalmazból igyekeztünk a foideákra irányuló strukturált rendszert létrehozni, amelyben az egymással legjobban összetartozó, egymásra legjobban hasonlító elemek jól definiálható klasztereket alkotnak. Írásunk elején említettük Weszely Ödön sajátos értékfelosztását. Ennek megfeleloen pl. az ideális értékekre (Igaz, Jó, Szép) mutató reális értékek halmaza a következoképpen alakulhat:

IGAZ = ami SZÜKSÉGES: bátorság, bölcsesség, ésszeruség, igazságosság, hit, hűség, okosság, szabadság, erkölcsi törvény, természetes ész, igazmondás, szilárdság, kitartás, áldozatkészség, becsületesség, remény, életerő, szorgalom, önmegvalósítás, alkotóerő, rend, biztonság, önbizalom, megértés, céltudatosság, humánum.

JÓ = ami HASZNOS: békesség, erény, mértékletesség, önfegyelem, önismeret, erkölcsösség, józanság, fegyelem, belso harmónia, tulajdon, megbocsátás, irgalmasság, segítőkészség, adakozás, lelki nyugalom, józanság, tudás, önmérséklet, szerénység, hagyományok tisztelete, udvariasság, higgadtság, törekvés, kíváncsiság, munka.

SZÉP = ami KELLEMES: esztétikum, külső harmónia, szeretet, szerelem, tisztaság, természet, boldogság, anyagi javak, gazdagság, egészség, siker, elismertség, alkotás, öröm, jólét, változatosság, elégedettség.

Az értékek fenti rendszere olyan erkölcsi javakat tartalmaz, melyek csaknem minden filozófiai-etikai koncepcióban jelen vannak. Kipróbált, kívánatos, és a nevelésre régóta alkalmasnak tartott értékek ezek, melyek társadalmi közmegegyezésnek örvendenek. Az ilyen értékek alkalmasnak látszanak egy olyan nevelési koncepció kialakítására, mely a neveléstudomány közremuködésével az egyénnek és a társadalomnak idoálló, szilárd centrumot, viszonyítási alapot képes nyújtani.

A VALLÁSOK ERKÖLCSI TANÍTÁSAINAK KÖZÖS GYÖKEREI ÉS SPECIFIKUMAI /17/

Az emberi gondolkodásnak különlegessége, hogy képes fantáziájának és intuíciójának erejével átlépni saját létének korlátait, és belépni a korláton túli világba, a „transzcendenciába” (transcendo = átlép). Az anyagi világon túli élmények osi tapasztalatai az emberiségnek. Ilyen élményvilágról tudósítanak bennünket az altamirai barlangrajzok mágikus ábrázolásai, vagy az egyiptomi halottkultusz emlékei. A pszichoanalitikus irányzat jeles képviseloje, Carl Gustav JUNG szerint a transzcendens utáni vágy és az ősi vallási tapasztalat valószínuleg ma is minden ember ősmintákat tároló „archetipikus emlékezetében”, tudatalatti genetikus örökségében ott van. /18/ A hagyományokon alapuló hiedelemvilág különféle formái idovel rendszerré álltak össze. Kialakultak a népek és népcsoportok eltérő mitológiai és vallási rendszerei. A mítosz már komplex formája az ember és a transzcendens lények kapcsolatának. A vallási rendszerek idoállóak, szellemi hatásukat évezredeken át kifejtik.

A világvallások évezredeken át befolyásolták az emberi civilizáció muködését, és így van ma is. Erkölcsi útmutatásaik közel kétezer éve mértékadók az emberek mindennapi életében. A tudomány többször tett kísérletet arra, hogy a végso kérdésekre a ráció erejével keresse meg a választ, de sem illetékességi köre, sem módszerei nem voltak alkalmasak a válaszadásra. A szociológiai vizsgálatok viszont azt igazolják, hogy az ember vallási szükségletei, transzcendens törekvései máig nem csökkentek. INDIA népeinek egyik legfontosabb vallási irányzata a BRAHMANIZMUS. Hitvilágának középpontjában a Brahma, a Minden-Egy (=ősok) áll. Az ő muve az örök törvény, a dharma, ami fenntartja a világ szabályszeru muködését. Jellegzetes indiai motívum a lélekvándorlás tana. A mindig új testbe visszatérő lélek sorsának alakulása az erkölcsi mozzanatoktól függ. A jó és a rossz cselekedetek (=karma) szerepet játszanak az egyén megváltásának , üdvösségének elérésében. A lélek az erkölcsi jó érdemeinek alapján a létkörforgásban egyre közelebb jut létezésének értelméhez és céljához, a megváltáshoz, mely a Brahmával való egyesülést jelenti. A brahmanizmus a modern világban is képviselteti szellemi üzenetét. GHANDI erkölcsi tanításának lényegét a „Ghandi-talizmán” foglalja össze. A könyörületesség , a testvéri szellem , a szociális érzékenység , a segítségnyújtás , az igazságosság és az emberszeretet sugárzik Ghandi tanításából. Ezekre az értékekre a modern nyugat emberének is szüksége van. A BUDDHIZMUS India másik legelterjedtebb vallási irányzata. Központi fogalma a nirvána , mely a tökéletessé vált ember számára egyszerre jelent halált és újjászületést. A tökéletessé válásnak komoly erkölcsi feltételei vannak. A „nemes nyolcágú ösvény”, Buddha negyedik igazsága fontos morális üzenetet hordoz. Az embernek tartózkodnia kell minden olyan tettol, mellyel másoknak kárt okoz. A buddhizmus nagyon fontos parancsai között tartják számon a „Ne árts!” és a „Ne ölj!” eloírásait. Ezzel Buddha az embertársaink iránti szeretetre hív. A buddhista erkölcs lényege a nagylelkuség , és a parancsolatok betartása. Az ember maga felelos tetteiért , s felelosségünk nem csupán önmagunkra vonatkozik, hanem embertársainkra is. A buddhista tanításban az élet értékének hangsúlyozása és védelme , valamint az ehhez csatlakozó erkölcsi szabályok az egyetemes emberiség számára is példaértékuek.

KÍNA több ezer éves vallási hagyományában jelentos szerepet tölt be az erkölcs és a vele kapcsolatos eloírások rendszere. A régi kínai vallásetikai hagyomány kilenc fo erényt ismert. Csak az képes az egész közösség életének irányítására, aki valamennyi erényt gyakorolja. Az erkölcsi rendben a világmindenség harmóniája érvényesül. A Nagy Szabály címu osi kínai gyujtemény így fogalmazza meg a fobb erényeket: „Ne nyomd el a gyengéket (légy könyörületes , szolidáris )! Ne félj a magasabban állóktól (légy büszke és öntudatos )! Ismerd meg a tökéletességet ( tanulj , légy muvelt )! Ösztönözd a tehetséges embereket, és felvirágzik a nemzet. Légy egyenes !. Légy kemény , de ha kell, ismerd a szelíd szavakat is! Légy békességre törekvo ! Kína legnagyobb hatású vallásbölcseloje KUNG-FU-CE (Konfucius, Kr.e. 551-479.), aki az osi vallási hagyományokra építette föl saját vallási-filozófiai rendszerét. A konfucianizmus középpontjában etikai kérdések állnak. Az ember az egyetlen erkölcsi lény a világban. Az eszményi ember az erkölcsi tökéletesség megvalósítója. A tökéletesedés legfobb eszköze az önzetlenség . „Amit magadnak nem kívánsz, azt ne tedd másnak sem” – írja Konfucius. /19/ Szeretni kell a másik embert, sot tenni érte ( karitativitás ). Méltóság , nagylelkuség , oszinteség , szorgalom és jóság az emberiesség jellemzoi. Aki igazán nemes ember akar lenni, annak az erény mellett a tudásra is törekednie kell. A bölcs hivatalnok az igazságosság erénye szerint ítél. A szülok és az osök tisztelete , valamint a másik ember szeretete adják az emberiség erkölcsi alapját.

A KERESZTÉNYSÉG, az elso monoteista vallásra, a judaizmusra épül. A Sínai hegyen Isten által Mózesnek kinyilatkoztatott normák a mai napig az emberiség legfontosabb erkölcsi törvényei: a szülok tisztelete , az emberi élet védelme, a szerelemnek és az élet továbbadásának védelme, a tulajdon védelme, a becsület védelme, a házasság és a család védelme, és az igaz érzések, gondolatok védelme. Ezek az ószövetségi eloírások a mindenkori társadalmat stabilizáló és humanizáló hatásaik miatt lényegében az egész emberiség számára érvényesek. JÉZUS nem bírálta felül, hanem beteljesítette az ószövetségi törvényt azzal, hogy a mózesi normarendszer fontosabb elemeit a szeretet legfobb parancsa alá integrálta. A keresztény erkölcs alaptételeit a Hegyi Beszéd címu evangéliumi részben találhatjuk. Jézus tanítványaihoz intézett beszéde a Nyolc Boldogság kihirdetésével kezdodik. Boldogok a lélekben szegények (szívük nem kötodik anyagi javakhoz, adakozók), a szelídek , a szomorúak, az igazságkeresok , az irgalmasok , a tiszta szívuek , a békességszerzok, és az igazságért üldözöttek (igazak), mert majd Isten bokezu jutalmát élvezhetik. A boldogságnak ebben a kontextusban kifejtett fogalma nem azonos a köznapi értelemben használatossal. Az ember boldogság utáni vágya természetes. A Jézus által meghirdetett szituációban maga Isten hívja az embert a boldogságra, aki az o Fiának szeretetén és követésén keresztül juthat el Isten Országába. A megígért boldogság erkölcsi választások elé állítja az embert: a gonosz hajlamok leküzdése, és Isten szeretetének keresése a cél. Az ember Istenhez való hasonlatossága (istenképmás volta, erkölcsisége) miatt szabadon választhat jó és rossz között. Az igazi szabadság a jó és az igaz választását jelenti, még ha az kellemetlen következményekkel is járhat. A lelkiismereti döntést követoen szabadon választott cselekedetek már erkölcsileg minosíthetok: vagy jó, vagy rossz. Ennek megítélése függ a cselekvo szándékától, a cselekvés céljától és körülményeitol. A keresztény erény kialakult, szilárd magatartásformát, jellemet jelent, az egyén választási képességét, és szabad döntését a jó cselekvése mellett. A keresztény etika – még a nem keresztény emberek számára is – követésre érdemes, örök erkölcsi törvényeket fogalmaz meg.

Az ISZLÁM vallás alapítója MOHAMED (Kr.u. 572-632), akinek isteni kinyilatkoztatáson alapuló tanait az iszlám szent könyvében, a Koránban /20/ gyujtötték össze. A 114 szúrából álló könyv többféle irodalmi mufajt képvisel, ám közülük jelentos helyet foglalnak el az erkölcsi szabályokat megfogalmazó intelmek . Mohamed a szeretet és a béke szellemiségét állította követoi elé. A régi erkölcsi törvények közül megerosítette a vendégszeretetet , a férfias virtus ( bátorság ) és a huség erényét. A bosszú helyett az engedékenység és a megbocsátás erényét tanította. A mohamedán hívonek törvényes kötelessége az alamizsnálkodás, és ramadán havában a böjtölés – ez utóbbinak erkölcsi célzata az akaratero és az önfegyelem erősítése.

A vallásoknak, a vallási hagyományoknak – szociológiai szempontból – alapvetoen két funkciója van. A kognitív funkció segít a világ megértésében. A vallásoknak ez az aspektusa bölcseleti fogalmakkal dolgozik. A praktikus funkció abban áll, hogy törvényekkel és tanácsokkal segíti a hétköznapi életvezetést. Az erkölcsi elvek, a viselkedési szabályok együttese komoly társadalmi kohéziós ero, amely a kollektív normák segítségével egyetlen morális közösséggé kovácsolja össze a vallás követoit. A világvallások erkölcsi tanításaiban sok közös vonás, évezredes emberi tapasztalat rejtozik, és ez a felbecsülhetetlenül nagy társadalmi és pedagógiai érték korunk nevelése számára is a megújulás forrása lehet.

A vallási gyakorlatban eloforduló értékek annyira szignifikánsak, hogy elengedhetetlen a közöttük levo összefüggések feltárása. Valamennyi forrás nagyjából hét fo érték köré fonja erkölcsi rendjét. E fo elvek közötti rangsort a törvények, parancsok és ajánlások nyomatékossága, valamint elofordulási gyakorisága alapján lehetett megállapítani. A „szuperértékek” hierarchikus sorrendje a következo: 1.) az emberi élet védelme ; 2.) az emberi személy értékének és méltóságának védelme ; 3.) a gyermek és a család védelme ; 4.) az igazság és a kölcsönös szabadság védelme ; 5.) a testi és a lelki egészség védelme ; 6.) a szellemi értékek tisztelete és védelme ; 7.) az anyagi javak védelme .

A PEDAGÓGIA NEVELÉSETIKAI PROBLÉMÁI

A nevelés keretében különbözo eszmék, példaképek, magatartásformák, vagyis normák elfogadtatására, interiorizálására, és a személyi aktivitást vezérlo szubjektív szükségletekké történo átalakítására törekszünk. A normák, mint elvek és életszabályok, eredendoen erkölcsi értékek forrásai, melyek a közösségben élo ember magatartását kötelezo erovel irányítják, hogy célját elérhesse.

Sokan felvetik a kérdést, hogy mennyiben veszélyezteti az erkölcsi normarendszer és a ráépülo (normatív) erkölcsi nevelés az ember szabadságát? Ma már nyilvánvaló, hogy a törvény és a szabadság szembeállítása hamis. A törvényt nem a szabadsággal, hanem a szabadossággal kell szembeállítani. Az értelmes törvények és normák ti. ugyanarra irányulnak, mint maga a szabadság: az ember céljának elérésére. Még a legliberálisabb társadalomnak is szüksége van normákra, hiszen ezek biztosítják a kölcsönös szabadságot. /21/ Richard McCormink (1967) úgy találta, hogy az erkölcsi normák mobilitását egyrészt a kulturális körülmények, másrészt a történelmi korok változása okozza. Azonban a kultúrák és a korok összehasonlító etikatörténeti elemzése azt jelzi, hogy a különbözo etikák között bizonyos erkölcsi alapelvek tekintetében van korreláció /22/. A legfontosabb interkulturális erkölcsi törvények együttesét gyakran nevezik „lex naturalis”-nak, vagyis természetes erkölcsi törvénynek, mely jelentos szerepet kaphat a világnézetek közötti termékeny párbeszédben. A kelloen átgondolt és újrafogalmazott erkölcsi törvény napjainkban is komoly értéket jelent, foként a szekularizált és értékválsággal küzdo világ embere számára. Az emberi személy méltósága, az egyenjogúság és a demokratizálódás jelszavait hirdeto törekvések jelentos segítséget kaptak a természetes erkölcsi törvény perszonális megfogalmazású alapelveiben, mint ahogy erre lehetett alapozni az Emberi Jogokat is. A Jacques Delors vezette nemzetközi UNESCO bizottság jelentésében olvashatjuk a következo sorokat:

„A nevelés (…) kitüntetett társadalmi feladat. A humanizáció, ha úgy értelmezzük, mint az egyén belső fejlodését, azon a ponton találja meg tökéletes formáját, ahol a szabadság és a felelősség útjai rendszeresen találkoznak. (…) Ám mindezen túl az igazságosságra való tanítás a legfontosabb, amely helyreállíthatja a lelkiismeretre épülő morális oktatást, s amely (…) olyan aktív állampolgári létre készít fel, melyben a személyes kiállás felelőssége váltja fel a választott tisztségviselő felelősségét.” /23/

A pedagógia egyértelműen elismerte az erkölcsi nevelés fontosságát, azonban hol naturalista , hol racionalista , hol gyakorlati szemléletmódra alapozta azt. A naturalisták a természet és az erkölcs kapcsolatát hirdették. ROUSSEAU nevelési koncepcióját például a természet univerzális erejére építette, vagyis a gyermek „eredendoen jó” személyiségét engedte szabadon kibontakozni. Bár negatív nevelése pedagógiai kudarccal végzodött, újszeru gondolataival Rousseau mégis a mai reformpedagógia egyik megalapozója lett. PESTALOZZI már árnyaltabban gondolkodik a természet , a társadalom és az erkölcs hierarchikus kapcsolatáról. Nála az erkölcs a belső egyéni tapasztalat világa, reflexió a két említett külso dimenzióra. A racionalisták a tiszta észnek rendelték alá az erkölcsöt. KANT megalkotta a „természetes erkölcsi törvény” fogalmát, amely mint 'kategorikus imperatívusz' jelenik meg. A gyermeket fegyelmezés útján kell elvezetni az erény útjára, a jó akarására. LOCKE és HUME szenzualista felfogása szerint a jó és a rossz egyaránt tapasztalat. Az erkölcsi cselekvést a hasznosság legitimálja. A gyakorlati szemléletmód egyik képviseloje, SCHLEIERMACHER teológiai és racionális alapozású pedagógiája a nevelést egyetlen, magasabb célból kiindulva gondolja el. HERBART szerint éppen az ellenkezoje igaz: az emberi törekvés sokféle, tehát a nevelés útjai is szükségképpen sokfélék. A nevelésben magát a jót, vagyis a jó eszméit kell az akarat tárgyává tenni. /24/

A modern pedagógia megkérdőjelezi a nevelés és az etika klasszikus viszonyát. A modern felfogás multidimenzionális személyiségfogalmat határoz meg. A nevelés már nem a filozófiai etikára, hanem kizárólag a nevelésre támaszkodik, vagyis megszunnek az ideák és az eszmények. Ez a pedagógiai gondolkodás foképpen a pluralizmust , a posztmorális szubjektivitást , vagy az erkölcsi egyezkedést tekinti járható útnak. A plurális univerzum a posztmodernizmus alapveto feltétele, melyben az erkölcs is plurális – tartja Lyotard és Wittgenstein. A pluralizmus azonban lényegében paradoxon: benne valami, és annak ellenkezoje is megtalálható, azonban a ketto egyszerre nem lehet igaz. A feloldás csak a gyakorlati ész kontrolljával lehetséges. A második helyen említett posztmorális álláspontok pesszimizmusa pedig könnyen totális antipedagógiát eredményez. A pedagógiai szándékokról a plurális életformában már nem lehetséges megegyezés, csak folyamatos egyezkedés . A „ráhatásokat” elméletileg elutasítják, a gyermek semmire sem „kényszerítheto”, az erkölcsöt a gyermek „természetétol” teszik függové. A neveléshez fuződő elvárások esztétikai véleményekben, kommunikatív formákban vagy explicit elképzelésekben öltenek formát. Ilyenek LYOTARD „olvasatokról”, DILTHEY „világnézetekrol” és GOODMAN a „világ általunk való teremtésérol” szóló elmélete. Ezek a relativista vélemények azonban arról, hogy hogyan lehet felelosen erkölcsi döntéseket hozni, nem sokat tudnak mondani. /25/ A pluralizmus ambivalens értelmezése és kezelése Jürgen OELKERS (1992) érdekes felfogása. O a pluralizmust elutasítja és elfogadja , ugyanakkor nem fogadja el a Rousseau alapozású liberális pedagógiát. Tézisei szerint a „világ” csak többes számban ragadható meg. Az emberek viszont egyedi és egységes személyek, akik egyszerre autonóm és függo módon építik fel önmagukat. Ebben az egyén- és társadalomvezérelt, személyiségformáló folyamatban a pedagógiának azért nem szabad morálként viselkednie, hogy nyitott lehessen valamennyi lehetséges erkölcsi érték közvetítése felé. Oelkers szerint a reformpedagógiák a klasszikus pedagógia lebontásai, olyan akadályokat testesítenek meg, melyek egyszerre számításba veendok és kiküszöbölendok.

Mint láttuk, az erkölcsi nevelés korábbi, szinte evidens megközelítéseit a modern pedagógia alaposan megkérdojelezte, azonban elfogadható megoldást nem hozott. A legutóbbi törekvések valójában a probléma újraértelmezésére tett kísérletek, melyeket az alábbi három fo irányzat, a kognitív, az optimista és a kooperatív megközelítés képvisel.

A kognitív erkölcspedagógiai irányzat az erkölcsi tapasztalat és a tanulás fogalmát építi össze. Az „autonóm én” elméletei csak a belso szférában mozognak. Az erkölcsi kötelességek azonban mindig a külso és a belso világok interakciójában fogalmazódnak meg. FRANK (1991) és GLASERSFELD (1994) elméletei szerint a szubjektivitás szakadatlan önépítés , amely az állandó tanulás folyamatában tartja fönn önmagát. A tanulás lényegében a kompetenciák átadása, kognitív értelmezési muvelet . Eloször a kötelezettségek megértése , késobb a kötelezettségek megkerülésének kompetenciája, végül a ketto közötti finom artikuláció az önépítés sorrendje. A „kódok” és „ellenkódok” szakadatlan játékában a közvetítés a pedagógia funkciója. A nevelés optimista szemlélete az etikai igény és érvényesség gondolatából indul ki, célja a sikerre és az erkölcsi jóra irányul. Az erkölcsi kódok nem boldogulhatnak eszményítések nélkül, amelyek a feltétlen érvényesség iránti igényeket fogalmaznak meg. Úgy tunik, eddig legalább ketto ilyen létezik: az emberi méltóság és az eroszakmentesség elve. Probléma, hogy a modern társadalom erkölcsi elveinek nincs közös igazolása, ezért csak meghatározott értelmezési kontextusokhoz képest fogalmazhatók meg. A probléma feloldásaként Alasdair MACINTYRE (1987) az erény arisztotelészi fogalmához tér vissza, mert csak egységes és zárt világban lehetséges az egyértelmu ellenorzés. /26/ Az ókori koncepcióval szembeni különbség a nyilvánosság elotti indoklások és a kritika . Nicholas RESCHER (1989) az abszolút erkölcsi értéket négy elv segítségével indokolja: az emberi személy értéke, méltósága, egyéni- és kollektív szabadsága . A nevelés ezekrol az elvekrol szóló kommunikáció . /27/

A moralitás értelme, hogy hatálytalanítsa az önérdek indítékait a közjó érdekében. Ez a modern társadalomban csak kooperatív egyezkedéssel történhet. Az egyezkedést érvelés keretében kell megvalósítani. Az indoklások megkövetelik a pedagógiától az érvelés kultúráját , amit csak beavatás útján sajátíthatunk el. Ennek szükségességét GAUTHIER (1990) Rousseau Emil-jének kudarcán szemlélteti. AVIRAM (1990) szerint szükség van a felnott tekintélyére , mert két egyenrangú és független személy közötti kapcsolat nem igényel pedagógiai etikát. Az erkölcsi világokba való beavatás és a morális konfliktusokkal való bánásmód egyaránt tanulási folyamat, melynek fázisai az elsajátítás, az egyezkedés és a kritika. A morális egyezkedés mindig hermeneutikai nevelés , kísérlet másoknak saját elveinkrol való meggyozésére, és mások elveinek a sajátjainkkal való kompatibilissé tételére. /28/ A pedagógiai erkölcs alapja az, hogy a nevelés nem okozhat kárt. A „károk”, akárcsak a „sikerek” hosszú ideig észrevétlenül maradhatnak. Emiatt feltétlenül szükséges, hogy a morális nevelés alapveto igényei és kritériumai minél elobb és egyetemes érvénnyel fogalmazódjanak meg. A morális nevelési igények tulajdonképpen érvényesség iránti igények, különösen a tanulók jövojére vonatkoztatva. A nevelési célok a jövo birtokba vehetoségének feltételével fogalmazandók meg. A végso, legfobb erénynek azonban a kritikus gondolkodásnak kell lennie. A nevelés nem maga az erkölcs, hanem az erkölcsi cél elérése érdekében alkalmazott kommunikáció, amelynek állandóan új formában kell artikulálnia a jó erkölcs igényeit.

EREDMÉNYEK ÉS TANULSÁGOK

A vizsgált tudományterületek nézopontjainak elozetes rendszerezése és összefoglaló elemzése során érdekes összefüggésekre derült fény. A filozófiai etika történetét áttekintve nagyon tanulságos számunkra az a folyamat, amelyben az ember az isteni és az emberi értékekbe vetett hitétol eljut az eszmények tagadásáig, vagyis a plurális erkölcsi horizont és az abból következo individualizált belso mikrokozmoszok elidegeníto világáig. A modern kor embere számára már nincs centrum, és nincs bizonyosság, bár nagyon nagy szükség lenne rá. A mindennapi élet persze nem közvetlenül érintett a filozófusok eszmefuttatásaitól, de a szociológiai tények bizonyítják, hogy az erkölcsi stabilitás igencsak meggyengült (bunözés, promiszkuitás, abortusz, eutanázia, kábítószer stb.). Az emberek (általában szekularizált) többségén negatív életérzés uralkodott el: önzés, félelem, kilátástalanság, agresszió, bizonytalanságérzet, fásultság, közömbösség. Szerencsére van kilátás a pozitív változásokra: egyrészt maga a társadalom ismeri fel, hogy a negatív életérzés rossz, és ellenhatásképpen a stabilitás irányába mutató társadalmi reakciók indulnak el. Másrészt éppen a teoretikusok közül sokan úgy gondolják, hogy immár túl vagyunk a posztmodern tagadáson, és helyette régi-új eszményeket kell keresnünk. Az értékek ismételt „felfedezése” és birtokba vétele nem lesz könnyu, mert az ember önmagát béklyózta meg önzése, bizalmatlansága és hitetlensége által. Pedig az emberiség örök erkölcsi értékei ott élnek az egyetemes kultúra tradícióiban, a vallási hagyományokban, az emberi gondolkodás eszményeiben. Egy nehéz és bonyolult újraértelmezo folyamat elott állunk, melyben az eszményeket csak keserves tapasztalások útján nyerhetjük ismét vissza. Az értékek preferálását párbeszéd fogja eldönteni, olyan morális kommunikáció, melyben a pedagógiának dönto szerepe lesz. A pedagógia egyszerre két síkon is érdekelt. Az egyik terület az értékorzés és értékközvetítés alapveto feladata, mely mind a klasszikus, mind a modern pedagógiának sajátja. A másik terület pedig maga a kommunikáció, mivel a kommunikatív készségek fejlesztése és a kommunikációs kultúra kialakítása ugyancsak a nevelés feladata.

Az etikatörténet más tanulságokkal is szolgált. A vizsgálódások alapján látható, hogy a különbözo korok által elismert és ajánlott értékek végso soron a platóni foideák (Igaz, Jó, Szép) lebontásából származnak. A visszacsatolás és az alkalmazás egy lehetoségét mutatta meg Weszely Ödön, amikor a foideákhoz értelmezo-magyarázó jelzoket (szükséges, hasznos, kellemes) fuzött. /29/ Ezek a reális értékek már mindenki számára világosak, ugyanakkor benne foglaltatnak a foideákban is. A velük való pedagógiai munka – induktív úton haladva – mindig magasabb szintre emelkedve elvezet a keresett eszmények világába. Az alkalmazott kommunikáció – mint morális egyezkedés – pedig nem más, mint az eszményítések modern kontrollja.

A vallástörténeti elemzés megmutatta, hogy a vallásokban kétféle funkció kiegyensúlyozott kooperációja muködik. A kognitív funkció segít a világ sajátos megértésében , ezáltal biztonságérzetet, nyugalmat, értelmet, célt és energiát ad. (A vélekedés tartalmával itt nem foglalkozunk, hiszen ez világnézeti alapállás, vagyis a hit kérdése.) A vallások másik, praktikus funkciójának feladata az egyén viselkedésének , életvezetési szokásainak kialakítása és szabályozása úgy, hogy mindez kényszermentesen , az egyén szabad akaratából történjen. Az elfogadás természetes módon valósul meg, hiszen a cselekvés kognitív megalapozása már megtörtént. A fenti módszer, vagyis a kognitív elemekre épített praktikus repertoár alkalmazása és alkotó módon való használata az erkölcsi nevelés modern perspektíváiban is jól beválhat. A vallá-sok etikai célzatú tartalmi elemzése azt is kimutatta, hogy a vallásokban képviselt alapvető (prak-tikus) erkölcsi értékek nagyfokú egyezést mutatnak. Ha elvonatkoztatunk a teológiai tartalomtól, akkor valamennyi vallás hét alapveto értéket képvisel . Ezeknek az értékeknek a forrásai térben és időben olyan kiterjedtek, s olyan dominánsan, következetesen és határozottan jelentkeznek, hogy azt kell gondolnunk: az emberiség interkulturális etikai örökségérol van szó. Nyilvánvaló, hogy az emberiségnek soha nem szabad megtagadnia saját szellemi örökségét, hiszen ekkor identitásza-varba és súlyos válságba kerül. A pedagógiának – értékőrző és értékközvetítő funkciója alapján – vállalnia kell ennek a közös örökségnek a megőrzését, gondozását és állandó kommunikatív artikulálását.

A pedagógia területét vizsgálva láthattuk, hogy a '90-es évek törekvései túlléptek a posztmodern kor antipedagógiát hozó gondolatrendszerén, és újra deklarálják a nevelés szükségességét. Egyre többen gondolkodnak úgy, hogy az etikai, valamint az érzelmi biztonság és stabilitás – a hozzá kapcsolódó pozitív irányú és kreatív jellegu gondolkodással együtt – manapság az emberi társadalom legnagyobb hasznát jelentik. Ezek az örvendetes törekvések új, megtermékenyíto lendületet adnak a pedagógia további fejlodésének. Az erkölcsi nevelés feladatát és kötelességét ma semmilyen módon nem lehet megkerülni és kijátszani, mint ahogyan azt a posztmodern tette. Ezért feltétlenül szükséges egy új neveléselméleti koncepció kigondolása, amely minden tényezot figyelembe vesz.

Úgy látszik, hogy a pedagógiával szemben jelentkezo elvárások egyszerre három irányból fogalmazódnak meg. Ezek az igények az értékorzés , az értékközvetítés és a kommunikáció területén jelentkeznek. Az elso feladat lényegében az emberi kultúra szellemi értékeinek minosítésére és megorzésére irányuló törekvések integrális felvállalása. A második elvárás a pedagógia értékközvetíto munkája iránt megfogalmazódó igény. Az értékközvetítés eredményességi feltétele a szakértelem és a tekintély. Mindkét tényezo a tudományos pedagógia hatáskörébe tartozik. A pedagógia három alapveto feladata közül a morális kommunikáció a legkényesebb terület. Ugyanis szabályozó elvek nélküli egyezkedés során az értékközvetítés folyamata könnyen zsákutcába juthat. Ezért pontosan rögzíteni kell, hogy meddig terjedhet a kommunikáció határa, mirol lehet egyezkedni, és mirol nem , vagyis meddig tart a közösen módosítható, és meddig a stabilizált értékek világa.

Az erkölcsi nevelés gondolati centrumában foként az interkulturális vallási-etikai örökségként definiált „szuperértékek” és a velük összecsengo platóni idealizált értékek kaphatnak helyet. Ezek az elvek az emberiség fejlodéstörténetén keresztül állandóan jelen voltak, minden kor gondolkodása elismerte fontosságukat. Pozitív hatásukat mind az egyénre, mind a társadalomra vonatkozólag sokszor igazolták. A történelem ragyogó pillanatai éppen e szellemi értékek (bátorság, huség, bölcsesség, nagylelkuség, humánum stb.) kiteljesedésének idején következtek be, a dicstelen, gyászos események, pedig hiányuknak voltak köszönhetoek (gyávaság, árulás, butaság, önzés, eroszak stb.). Az értelmes, morális kommunikáció alapja csak a közös értékek törvényként való kölcsönös elfogadása lehet. Ezen túlmenoen bármely más érték, vélekedés, gondolat, cselekedet minosége kommunikáció útján, kockázatmentesen döntheto el. Így a törvény és a szabadság harmóniája – mivel mindketto ugyanarra irányul, vagyis az ember céljának elérése – sohasem válhat szabadossággá.

Irodalomjegyzék: Anzenbacher, Arno: Bevezetés a filozófiába , Herder, Budapest, 1993.
Bábosik István szerk.: A modern nevelés elmélete, Telosz, Budapest, 1997.
Boda László: Erkölcsteológia , Szt. József Kiadó, Budapest, 1993.
Bolberitz Pál: Hit és ész , Kolping, Budapest, 1997.
Clarke, B. Peter: A világ vallásai , Panoráma, Budapest, 1993.
Csepeli György: Szociálpszichológia , Osiris,Budapest, 1997.
Delors, Jacques: Oktatás – rejtett kincs. UNESCO-Osiris, Budapest, 1997.
Goleman, Daniel: Érzelmi intelligencia , Magyar Könyvklub, Budapest, 1995.
Hársing László: Nyitott gondolkodás , Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 1998.
Kecskés Pál: Az erkölcsi élet alapjai, Jel Kiadó, Budapest, 2003.
Kron, Friedrich W.: Pedagógia , Osiris, Budapest, 1997.
MacIntyre, Alasdair : Az erény nyomában , Osiris, Budapest, 1993.
Nyíri Tamás: A filozófiai gondolkodás fejlodése, Szt. István Társulat, Budapest, 1972.
Oelkers, Jürgen: Nevelésetika, Vince Kiadó, Budapest, 1998.
Schaffhauser Franz: A nevelés alanyi feltételei , Telosz, Budapest, 2000.
Turay A. – Nyíri T. – Bolberitz P.: Bevezetés az etikába , Szt. István Társulat, Budapest, 1981.
__________________________________________________________________________ Jegyzetek: /1/ Weszely Ödön: Bevezetés a neveléstudományba, OPKM, Budapest, 1994, p. 136-157.
/2/ A filozófiai áttekintés foképpen Nyíri Tamás: A filozófiai gondolkodás fejlodése , Nyíri Tamás: Alapveto etika , Dörömbözi János: Erkölcsi alapismeretek és Hársing László: Nyitott gondolkodás címu muve alapján készült A muvek adatai az irodalomjegyzékben találhatók.
/3/ Ld. Platón: Szókratész védobeszéde.
/4/ Platón: Állam , 428a-436a.
/5/ Arisztotelész: Nikomakhoszi etika , 1098a-1100b.
/6/ Epikurosz: Alapelvek , II.
/7/ A középkor anyagának fo forrása: Félegyházy József: Az Egyház a korai középkorban , SZIT, 1967.
/8/ Jól érzékelteti Aquinói Szent Tamás teológiai alapú filozófiáját „ A létezorol és a lényegrol ” írott muve, mely magyarul is megjelent. Helikon, Budapest, 1990.
/9/ David Hume: Értekezés az emberi természetrol , III. könyv, 1.rész/2.
/10/ Friedrich Nietzsche: Zarathustra , Világirodalom Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1922
. /11/ Kierkegaard muveivel a mélylélektan alapjait teremtette meg, egyúttal a szorongástól
megszabadító igazi hit védelmében támadta a hamis vallásosságot. Ld. Kierkegaard: A szorongás fogalma , Göncöl, Budapest, 1993.
/12/ Hársing László: Nyitott gondolkodás , Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 1998. p. 107.
/13/ Nikolai Hartmann: Etika , 1925.
/14/ Ld. Max Weber.
/15/ Ld. William James, Lyotard és Wittgenstein.
/16/ Lásd Jürgen Oelkers: Nevelésetika , p. 129-145.
/17/ A keleti vallások megismeréséhez foként Horváth Pál: Vallásismeret és Peter B. Clarke: A világ vallásai címu muveit használtam fel.
/18/ Carl Gustav Jung: Psychologie und Religion , 1937.
/19/ Beszélgetések és mondások, XV. 23.
/20/ A Korán magyar fordításban is megjelent Simon Róbert magyarázataival. Helikon, Budapest, 1987.
/21/ Boda László: Erkölcsteológia I., p. 101-109.
/22/ Kecskés Pál: Az erkölcsi élet alapjai . JEL Kiadó, Budapest, 2003, p. 156-165.
/23/ Jacques Delors: Oktatás – rejtett kincs. UNESCO-jelentés , Osiris, Budapest, 1997, p. 171.
/24/ Jürgen Oelkers: Nevelésetika , p. 22-68.
/25/ Jürgen Oelkers: Nevelésetika , p. 74-123.
/26/ Alasdair MacIntyre: Az erény nyomában . Osiris, Budapest, 1999, p. 152-167.
/27/ Jürgen Oelkers: Nevelésetika , p. 159.
/28/ Gauthier és Aviram gondolatait Oelkers ismerteti a fentebb már többször idézett muvében (p. 160-163.)
/29/ Weszely Ödön: Bevezetés a neveléstudományba . OPKM, Budapest, 1994.