A MRE Zsinata 2005. évi II. törvénye elrendeli az általános iskolák két, a középiskolák egy évfolyamán a hit- és erkölcstan tantárgy mellett a hitoktatás keretei között az egyházi ének oktatását.
A 2008 / 2009 tanévben: Órarendbe felvett óraként, iskolánkban is megvalósult az Egyházi ének tanítása. A 4. és 5 osztályban Balikóné Maitz Adrientanítónő végzi a az oktatást, tanítást, szép sikerrel.
Kálvin János gyülekezeti szolgálatának kezdetétől szívén viselte a gyermekek vallásos nevelésének az ügyét. „Az ige szívünkre helyezi az igaz tanítás terjesztésére vonatkozó szorgos gondot, hogy halálunk után is legyenek Istennek igaz tisztelői. Mivel a Szentlélek minden hívőnek közös kötelességévé teszi, hogy gyermekeik oktatására gondjuk legyen. .., ugyanakkor a legnagyobb szégyennek ítéli azt, amikor sokan ebben a vonatkozásban hanyagok, és nem csinálnak abból lelkiismereti kérdést, hogy Isten emlékezetét örök hallgatásba temetik" (Kommentár a Zsoltár 22,32-höz). Kifejezetten a vallásos neveléssel és tanítással foglalkozó könyvet viszont nem írt; ide vonatkozó gondolatait különböző munkáiban: leveleiben, bibliamagyarázataiban, főleg pedig az Institutioban találjuk.
Kálvin hangsúlyozza, hogy a vallásos nevelés első helye a család. A szülők felelősek gyermekeikért. A családi nevelés legjobb módszere pedig a szülők jó példája, mert az többet ér minden szónál. A család feje az apa. A családfőnek természetesen részt kell vennie a gyermekek nevelésében, s nem hagyhatja azt teljes egészében az anyára. A családi nevelés teljes mélységét és jelentőségét Kálvinnak az a gondolata világítja meg, hogy azt a szülők Isten nevében, sőt mintegy Isten helyett végzik. Annak a tudatában kell tehát ezt végezniök, hogy Isten kitüntette, megtisztelte őket, amikor rájuk bízta ezt a szolgálatot. Az Isten kezéből vett kitüntető szolgálat egyben azt is jelenti, hogy ezt Isten előtti felelősséggel kell végezni. Kálvin elvárta a szülőktől, hogy ezt a szent szolgálatot boldog örömmel és alázattal hordozzák egész életükben; tehát a gyermekek nevelése nem ér véget a gyermekkorral, hanem tart a szülők haláláig.
A családi nevelés fontos része a fegyelmezés. AIkalmas arra, hogy a tapasztalatlan, vagy éppen rosszra hajló gyermeket a bűntől megóvja. Kálvin a fegyelmezés eszközeként a testi fenyítést is megengedte. A testi fenyítés azonban sohasem lehet bosszúállás, hanem eszköz a gyermek megjavítására. Ezért a testi fenyítést mindig lelki oktatással kell összekötni. A Jób könyvéhez írott magyarázatában így tanít: „Ha egy apa megveri gyermekét és húzza azt hajánál fogva és tapossa azt lábaival és nem mond egy szót sem : akkor egészen megrémült lesz a gyermek, nem fogja tudni, hogy mit akar vele az apja és honnan jött az ő haragja : így nem fog ez semmit sem használni a gyermeknek. De ha az apa azt mondja: rossz fiú, nézd mit csináltál, és emellett meg is veri fiát: az apának ez a tanítása, kiváltképpen ha a gyermek nem engedelmeskedett úgy, amint kellett volna, a gyermek javát szolgálja, mert így megismerheti hibáját: íme az én apám ilyen tanítást adott nekem, mert én az egyszerű szót nem fogadtam meg" (Jób 33,14-17). A fegyelmezésnek azonban a fenyítésnél fontosabb eszközei a szeretet, a szelídség és a türelem. Az Efézusi levélhez írott kommentárjában ismételten hangsúlyozza, hogy „akiknek gyermekeik vannak és kormányozzák azokat, emberszeretettel kell bírniok, hogy szelíden tarthassák gyermekeiket... az a kötelessége az apáknak és az anyáknak, hogy emberségesen bánjanak gyermekeikkel" (Ef 6,1-4). A családi nevelés tehát legyen szigorú, de ne legyen durva, vagy éppen kegyetlen, hanem türelmes és szeretettel teljes.
A családi nevelés szerves része egy bizonyos fokú tanítás is. Ennek kifejezetten tananyaga ugyan nincsen, de a Bibliának mindig kézben kell lennie. A szülők feladata a gyermekek kátétanulásának ellenőrzése, a káté szövegének kikérdezése is. A családra tartozik még a zsoltárok gyakorlása és az imádságok megtanítása.
Egészében meg kell állapítani, hogy Kálvinnak a családi nevelésre vonatkozó gondolatai egyértelműen biblikusak, de felfogására különösen is nagy hatással volt az ószövetség. A kálvini nevelés patriarkális jellegét mutatja, hogy a család tagjai a családfőnek halálig engedelmességgel tartoznak. Hangsúlyozza Kálvin a törvény betartásának, a gyermekek engedelmességének, az engedetlenség megbüntetésének a fontosságát. Kálvin a családban is Isten szuverén uralmát akarta biztosítani. Azt akarta, hogy a keresztyén család egy darab Isten országa legyen.
Egyszóval: Kálvin eszménye a teokratikus színezetű családi nevelés volt, amelynek - a kátétanítás által - a konfesszionális jellegét is biztosította.
Napos szőlőhegy oldalában,
- Délesti nap ép oda vág –
Tetőtől talpig rózsaszín ruhában
Pompáztak a mandulafák.
Varázslat a szemnek az ily kép,
Mikor virágban még a föld szegény;
Garádparton a galagonya se nyílt még,
Sem a kökény.
A mandulaág lehajolt hozzám,
Álmot sugallva,
S megsimogatta lágyan gyermekorcám
A Dél fuvalma.
Nem suttogtak regét felettem
Nagy déli pálmák...
A mandulavirágból szőtte lelkem
Legelső álmát.
Wass Albert Búcsúzás
Wass Albert küldetését egy életrajzi írásában így foglalja össze:
"Írónak rendelt az Úr, mégpedig abból a fajtából, akinek nem szórakoztatás a feladata, nem is a világ szépségeinek dicsérete, hanem mindössze nemzetének szolgálata. Ezt tettem, ezt végeztem, jól rosszul, legjobb tudásom szerint. Hídépítő igyekeztem lenni. Hidat próbáltam verni múlt és jövendő között a rendelkezésemre álló jelen felhasználásával. Életem egyetlen feladatának nemzetem megmentését ismertem föl. Ezt pedig úgy láttam megvalósíthatónak, ha egybefogom a szétszórtságban még megmaradt erőket egyetlen cél szolgálatára: megismertetni a világgal a magyar nemzetben rejlő értékeket, lehámozni nemzetemről azt, amit az ellenséges propaganda az utolsó évszázad során rákent. Ennek az egyetlen célnak a szolgálatára állítottam be egész életemet.
Megtettem a magamét s a többi már nem az én gondom. Nemzetemen még az Úristen sem segíthet, ha hamarosan nem ébred magára. De akár magára ébred, akár nem, én már nem leszek itt, hogy elsirassam, vagy együtt örvendezzek az örvendezőkkel egy megrendítôen szép és csodálatos föltámadáson, amit csak az Úristen adhat meg, mert más reménységre lehetôségem sincsen. És ez jól is van így. Legyen velünk az Úristen kegyelme!"