Rejtőzködő diktatúrák

2007.03.11 LXIII. évf. 10. (3056.)

Új Ember katholikus, hetilap!

Imádságos együttérzéssel gondolunk azokra a már elhunyt, vagy még közöttünk élő testvéreinkre, akiket a kommunista diktatúra fizikai és szellemi terrorja megnyomorított, emberi méltóságában megalázott, üldözött, száműzött, megkínzott és kegyetlen igazságtalansággal sújtott. Hálát adunk Istennek azoknak fényt sugárzó és erőt adó példájáért, akik hősies áldozattal ellenálltak, mint például Mindszenty József bíboros vagy Ravasz László református püspök. És kötelességünk megtenni minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy ne verhessenek gyökeret társadalmunkban újfajta rejtőzködő diktatúrák: a gyűlölet, a félelem, a divat, a maffia-érdek, vagy a kényelem diktatúrái.

Ma már mindannyian látjuk, hogy azok a sebek, melyeket a kommunista diktatúra évtizedei ütöttek a társadalomban, mára nem hogy nem gyógyultak be, hanem egyre gennyesednek. Reményt a gyógyulásra leginkább a felnövekvő nemzedékek valódi értékekre alapozó keresztény nevelésének biztosítása jelenthet. Ezért olyan égetően fontos a jövő szempontjából a keresztény iskolák ügye. Az előbb említett Ravasz László református püspök pontosan hatvan évvel ezelőtt így nyilatkozott az Új Ember című hetilapnak egy interjú keretében:. "a vallás általában az emberi műveltségnek, különösképpen a keresztyénség a nemzeti műveltségnek olyan lényeges alkotó része, amelynek ismerete nélkül maga az emberi, illetőleg a nemzeti műveltség hiányos." . Továbbá: "az egyházi iskolák fenntartása a keresztség szentségéből fakadóan kötelessége a keresztyén szülők társadalmának... a szülőknek az a joga, hogy gyermekeiket keresztyén iskolába neveltessék, a lelkiismereti szabadság, a vallásos meggyőződés legbensőbb lényegéhez tartozik, és soha semmiféle intézkedéssel meg nem hiúsítható.

Csak ahol az állam egy párt tulajdonában van, lehet elképzelni azt, hogy az iskoláztatás kizárólagos állami jog, és az állampolgárnak kötelessége abban az iskolában azt a műveltséget sajátítani el, amelyet az állam előír." Az egyházi iskolák finanszírozásáról a püspök ezt nyilatkozza: "a maga sorsáról szabadon határozó nép maga dönti el, hogy az általa befizetett adókból milyen iskolákat tartsanak fenn... az állam nem tesz szívességet az egyháznak, ha segélyt ad iskoláihoz; az egyház nem tesz szívességet az államnak, ha számára jó polgárokat nevel, mert maga a nép döntött afelől, hogy mennyi felekezeti iskolára van szüksége, mennyi államira s maga a nép az, amelyik mindegyiket fenntartja." A nagy református püspök hatvan évvel ezelőtt leírt gondolatai ma is időszerűek. Azzal a különbséggel, hogy ma nem állami segélyt várunk egyházi iskoláink működéséhez, hanem egyenlő elbírálás alapján egyenlő támogatást. És ha ez jelenleg nem is teljesül egészében, annál inkább fontosnak tartjuk katolikus iskoláink hálózatának fejlesztését és bővítését.

. (Részlet Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök február 25-i körleveléből) 2007.