R�szlet a valdens teol�giai professzor (R�ma) 1994 szeptember�ben Rothenburgban, a N�met Evang�liumi Sz�vets�g vall�stan�rok tov�bbk�pzõ �sszej�vetel�n tartott elõad�s�b�l.

A nevel�s �s k�pz�s evang�liumi jellege

Feladatom nagy vonalakban v�zolni a nevel�s, tan�t�s, oktat�s, k�pz�s bibliai profilj�t. De �ppen ez a neh�z! Hisz - mint tudjuk - a Bibli�ban ez, mint olyan, nem k�zponti fogalom. A Biblia k�nyvei "a k�pz�s", a vall�sos jellegû nevel�s kiterjedt fogalomk�r�vel nem foglalkoznak.

Az oktat�s, a k�pz�s kedvelt fogalm�v� v�lt a protestantizmusnak, szinte kulcsszav�v�, l�nyeg�hez tartoz�, a protest�ns �let jelleg�t meghat�roz� fogalomm�. A reform�ci� mozgalm�ban a tan�t�s kezdettõl fogva szinte a hit testv�rfogalmak�nt szerepelt, a n�p k�r�ben �sszekapcsol�dva, egy�tt alakult. Ez a k�r�lm�ny k�sõbb szemreh�ny�snak is alapj�ul szolg�lt, hogy t.i. a protestantizmus a k�pzettek, a tanult emberek vall�sa. Pedig nem az! A protestantizmus mindazon emberek vall�sa, akik J�zusban megtal�lt�k Istennek �s az Õ kegyelm�nek teljess�g�t. A hitnek nem a k�pzetts�g a felt�tele, hanem Isten Ig�j�nek, �g�reteinek meghall�sa �s az ir�nta val� bizalom. A protestantizmus nem a k�pzett emberek vall�sa, hanem a bûn�s�k�, a koldusok�, a mi�nk. Az azonban nyilv�nval�, hogy az evang�liumi hit tan�t�shoz, k�pz�shez vezet. T�ny �s �ltal�nos tapasztalat - az volt a r�gebbi idõkben �s ma is az -, hogy ahol az evang�liumi hitre-nevel�s folyik, ott elker�lhetetlen�l megkezdõdik az oktat�s, k�pz�s, tov�bbk�pz�s folyamata is. Ez m�g n�lunk, Olaszorsz�gban is �gy van, ahol pedig mi, protest�nsok, eleny�szõ kisebbs�gben �l�nk.

Mi, valdensek mint egyh�z, Olaszorsz�gban t�bb iskol�t �p�tett�nk: �ltal�nos-, k�z�piskol�t, gimn�ziumot �s fõiskol�t, �s mindezeken t�l mûk�dik a vas�rnapi iskola rendszer�nk. Azt lehetne mondani: iskola mindenekfelett! Tan�t�s, k�pz�s, oktat�s, mint a m�sodik legfontosabb funkci� - term�szetesen a hit ut�n. Mi�rt van ez �gy? Igen egyszerû okb�l. A reform�ci� ugyanis hatalmas felszabad�t�si mozgalom volt; �s a tan�t�s, a k�pz�s - egyfajta felszabad�t�s! Az Evang�lium �s a k�pz�s k�z�tti belsõ kapcsolat az, hogy mindkettõ felszabad�t. Az Evang�lium a bûn�kbõl szabad�t meg, a lelkiismeretfurdal�st�l �s f�lelelmtõl, a k�pz�s, oktat�s pedig mindenf�le f�ggõs�gtõl. Az Evang�lium Isten elõtt tesz nagykor�v�, a k�pz�s pedig az emberek elõtt. Ennek ellen�re sem mer�ti ki m�g a legkiv�l�bb k�pz�s sem a Biblia �zenet�nek m�lys�geit. Az embernek nem csak k�pzettnek, mûveltnek kell lennie, hanem meg kell v�ltoznia. Nem a k�pz�s az elsõrendû sz�ks�gess�g, hanem a bûnb�nat. Az �j ember, akirõl a Biblia besz�l, akit az Ige meghirdet, nem a k�pzett, a tanult ember, hanem a h�võ, rem�nykedõ, szeretõ ember. Mikor a k�pz�s bibliai jelleg�rõl besz�l�nk, nyilv�nval�v� v�lik annak sz�ks�gess�ge �s �rt�ke, de ugyanakkor vil�goss� v�lnak korl�tai is.

Tudat�ban vagyok annak, hogy ma a "k�pz�s" kultur�lis szempontb�l t�bbet jelent, mint a Bibli�ban. Errõl a "t�bb"-rõl sem akarunk term�szetesen lemondani. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ma, lelki szempontb�l tekintve viszont kevesebbet jelent a "k�pz�s", mint amit a Bibli�ban jelent. Itt a ma ember�nek bõven van p�tolnival�ja.

A k�pz�s, a tan�t�s alapjair�l sz�lva sok bibliai textust id�zhetn�nk. N�h�ny verset id�zek J�b k�nyv�bõl: "De a b�lcsess�g hol tal�lhat�? Hol van az �rtelem lelõhelye?... Nem tal�lhat� az �lõk f�ldj�n... Nem lehet megvenni sz�narany�rt... a b�lcsess�g birtokl�sa dr�g�bb a gy�ngy�kn�l" (28,12-18). �s a P�ldabesz�dekbõl: "... fedd meg a b�lcset, az szeretni fog t�ged. Adj a b�lcsnek, �s m�g b�lcsebb lesz... A b�lcsess�g kezdete az �rnak f�lelme, �s a Szentnek a megismer�se ad �rtelmet" (9,8-10).

Ezek az Ig�k fogj�k elm�lked�s�nket alak�tani; legfõk�ppen ez a mondat: "A b�lcsess�g kezdete az �rnak f�lelme". Ez egy harcias ellentmond�s azzal a felfog�ssal szemben, amely Izr�elben J�zus kor�ban igencsak elterjedt, hogy t.i. az ember tanul�s, iskol�z�s �s oktat�s r�v�n b�lcsess�ghez juthat, hogy a k�pz�s b�lccs� teheti az embert. A Biblia szerzõi ezt tagadj�k. Mert nem ilyen egyszerû a dolog. Tud�st igen, de b�lcsess�get nem tudnak az emberek egym�snak �tadni. A tud�s emberektõl, de a b�lcsess�g Istentõl sz�rmazik. Napjainkban a tud�s �s b�lcsess�g �sszekever�se, felcser�l�se nem csak gyakori, hanem egyenesen korunkra jellemzõ. Az emberis�g a maga t�rt�nelme sor�n sosem halmozott fel annyi tud�st, soha nem volt olyan magasan k�pzett, mint napjainkban - de ugyan hol tal�lunk ma b�lcsess�get? �s "hol van az �rtelem lelõhelye"? Manaps�g szinte agyon vagyunk terhelve mindenf�le ismerettel, de nagyon is szenvedj�k a b�lcsess�g hi�ny�t. M�g a tud�s minden ter�leten �lland� komoly n�veked�st mutat, a b�lcsess�g egyre ink�bb fogy. A tudom�ny nem v�lik b�lcsess�gg�, mint ahogy a k�pzetts�gbõl �nmag�t�l sosem lesz hit sem. Ez�rt a b�lcsess�g ott kezdõdik, ahol felismerik, hogy a tud�s �s a b�lcsess�g nem ugyanaz, valamint a k�pzetts�g �s a hit is k�t k�l�n dolog. Egyik sem cser�lhetõ fel a m�sikkal.

Ezt k�l�n�sen megfigyelhetj�k napjainkban, mikor a k�pzetts�g gyakran a hitet pr�b�lja p�tolni, �s nem az Istentõl val� b�lcsess�ghez, hanem csak emberi tud�shoz, ismeretekhez juttatja az embert. Sõt, az is egyre gyakrabban elõfordul, hogy ez a tud�s egyfajta gõg�t eredm�nyez, ami az istenf�lelmet elnyomja, vagy teljesen ki is z�rja. Az ilyenfajta k�pzetts�g azonban �ppen az ellenkezõje a b�lcsess�gnek.

"A b�lcsess�g kezdete az Isten f�lelme" - ez kihat a tan�t�sra, a nevel�sre is. De vajon tudjuk-e, hogy mit is jelent az istenf�lelem? Vajon nem �gy vagyunk-e, hogy mindenf�le f�lelmet ismer�nk, csak ezt az egyet nem, az istenf�lelmet? Nem az az igazs�g, hogy mindentõl f�l�nk, mert elfelejtett�k az istenf�lelmet? Pedig nem �gy van-e, hogy aki az Istent f�li, az minden egy�b f�lelemtõl megszabadul? Az istenf�lelem �ppen az�rt minden b�lcsess�g kezdete, mert az embert f�lelemn�lk�liv� teszi. A b�lcsess�gben ugyanis nincs semmi f�lelem. Isten f�lelm�bõl pedig f�lelem-mentess�g sz�letik. De tulajdonk�pp mi is az istenf�lelem? Isten k�zels�g�nek �rz�kel�se, szents�g�nek tisztelete. Az a tudat, hogy Isten, a mi Isten�nk "megem�sztõ tûz" (J�b 12,29). Ott van istenf�lelem, ahol n�vekszik Istennek ez a megsejt�se. Ahol Istent nem is sejtik, ott nem is sz�lethet meg az istenf�lelem. A b�lcsess�g ott kezdõdik, ahol Isten megsejt�se valahogy nyilv�nval�v� lesz. �s ott a tanul�s, a k�pz�s is megkezdõdik, mert Isten tisztelete mag�val hozza az ember tisztelet�t is.

Az ember ir�nti �rdeklõd�s, a l�ny�re, elhivatotts�g�ra val� r�k�rdez�s, ez az alapja minden k�pz�snek. A Bibli�ban a k�pz�s nem csak szellemi gazdagod�st, a szem�lyis�g kibontakoz�s�t, az �szbeli fejlõd�st jelenti, hanem az emberre val� r�k�rdez�st, el eg�szen az ember megk�rdõjelez�s�ig. De nem csak errõl van sz�. Az istenf�lelembõl tisztelet sz�letik, ami a mi gener�ci�nkb�l szint�n teljesen kiveszett. Isten �s ember, mindkettõ titok. De m�g az Isten titka vil�gos, az ember� tele van s�t�ts�ggel. Ennek tudata adja a b�lcsess�get.

"A b�lcsess�g kezdete az �rnak f�lelme" - de milyen az a b�lcsess�g, ami az istenf�lelembõl sz�letik? N�h�ny r�vid v�lasz:

1) A Bibli�ban az istenf�lelm azt jelenti, hogy csak Õt f�lj�k. P�l apostol is �gy fogalmaz: " F�lj�tek Istent �s tisztelj�tek a kir�lyt!" - nem ford�tva: tisztelj�tek Istent �s f�lj�tek a kir�lyt! Pedig n�lunk t�bbnyire ez t�rt�nik: az egyh�z tiszteli Istent �s f�l az embertõl, evil�g hatalmasait�l, legyenek azok vall�si, politikai, gazdas�gi vagy katonai hatalmak. Az a b�lcsess�g, amely az istenf�lelembõl sz�rmazik, nem f�l ezektõl a hatalmakt�l. Pedig ezek sokszor �gy nyilatkoznak �s viselkednek, mintha õk lenn�nek az Isten, �s �gy gondolj�k, hogy az õ t�rv�nyeik az Isten�vel egyenlõk. De ezek nem isteni t�rv�nyek, csak emberi parancsok. Nem ezektõl kellene f�ln�nk. Sz�vbõl k�v�nom, hogy az egyh�z a maga belsõ b�lcsess�g�ben felismerje �s meg�lje evil�g hatalmasait�l val� lelki f�ggetlens�g�t. N�ha meg is k�rdezem magamt�l: nem t�l f�l�nk-e egyh�zunk, vajon val�ban szabads�gban �l-e? Mert a b�lcsess�g kezdete az �rnak f�lelme, �s nem a kir�lyt�l val� f�lelem. Az �rnak f�lelme megszabad�t a kir�ly ir�nti f�lelemtõl, �s a b�lcsess�g ott kezdõdik, ahol az istenf�lelem megsz�nteti a kir�lyt�l val� f�lelmet. Ez a b�lcsess�g a szabads�g b�lcsess�ge �s a belõle kiindul� k�pz�s szabads�gra nevel.

2) M�sodsorban azt jelenti az istenf�lelem, hogy nem f�l�nk az igazs�gt�l sem. Ellenkezõleg: szeretj�k az igazs�got �s kimondjuk azt, igazat mondunk. Mostan�ban az igazs�got nem mindig fogadj�k sz�vesen az emberek, nem �r�lnek neki. Sokszor a kimond�sa sem kellemes. Az igazs�g nem mindig a k�z�p�ton van, nem mindig kiegyens�lyozott. Nem mindig sz�les �s t�g, n�ha nagyon is szûk lehet. Igazs�g �s kiegyens�lyozotts�g, ezek nem mindig jelentenek egyet, nem egy-�rtelmûek. Az istenf�lelembõl eredõ b�lcsess�g az igazs�g b�lcsess�ge. Az igazs�gra nevel�s nem felt�tlen�l a kiegyenl�t�sre, a kiegyens�lyoz�sra nevel�s.

3) A P�ldabesz�dek k�nyve 3,7-ben ezt olvassuk: "Ne tartsd b�lcsnek �nmagadat, f�ljed az Urat �s ker�ld a rosszat". A b�lcs ember ker�li a gonoszt. Itt a b�lcsess�g cselekv�st, tettet jelent. Mert nem a besz�dben, hanem a cselekedetekben v�lik nyilv�nval�v�, hogy egy ember b�lcs-e vagy sem. Aki csak okos �s sokat tud, de nem tesz semmit, az nem f�li az Istent. A b�lcsess�g �s az a k�pzetts�g, ami az istenf�lelembõl ered, az a cselekv�s b�lcsess�ge �s a tettekre nevel�s. Mert nem az a legfontosabb, hogy a tud�s gyarapodjon, hanem az, hogy a gonoszs�g kevesbedj�k. A k�pz�s, a nevel�s c�lja = szak�tani a gonosszal. Az a k�pz�s, ami az istenf�lelembõl sz�rmaz� b�lcsess�g velej�r�ja, az a szabads�g begyakorl�sa, az igazs�g v�llal�sa �s a gonosszal val� szak�t�s.

Hogyan folyik a nevel�s a Biblia szerint

Isten nem csak a Szabad�t�, hanem n�p�nek nevelõje, tan�t�ja is. A szabad�t�s ut�n kezdõdik a nevel�s - elõbb a puszt�ban, azut�n az �g�ret f�ldj�n, majd Izr�el �s az egyh�z t�rt�nelm�nek v�ltozatos esem�nyei r�v�n. Errõl az "isteni nevel�s"-rõl a Biblia k�nyvei, az �- �s �jsz�vets�g k�nyvei sok tan�t�st adnak. "Fiam, ne vesd meg az �r feny�t�s�t, �s ne cs�ggedj el, ha megfedd t�ged, mert akit szeret az �r, azt megfeny�ti, �s megostoroz mindenkit, akit fi�v� fogad" (Zsid 12,5).

Nyilv�n az sem v�letlen, hogy az Evang�liumokban J�zus leggyakoribb elnevez�se "Rabbi", "Tan�t�". A tan�t� pedig alapj�ban v�ve mindig nevelõ. Az "isteni nevel�st" J�zus szeml�letesen mutatja be. Hogyan lesz Isten az Õ n�p�nek nevelõje? Mi m�don t�rt�nik az "isteni nevel�s"? H�romf�lek�pp: a t�rv�ny �ltal, cselekedetek �ltal �s a kereszt �ltal. Ehhez a h�rom nevelõ eszk�zh�z egy-egy id�zetet veszek a Bibli�b�l, �s azokat r�viden �rtelmezem.

1. A t�rv�ny az a nagy pedag�gus, melyet Isten n�pe nevel�s�re adott. Ez nem csak Isten n�pe, de az eg�sz emberis�g sz�m�ra �rv�nyes. Mint kereszty�nek azonban m�r nem a t�rv�ny alatt �l�nk, hanem - ahogy P�l mondja: "... a t�rv�ny nevelõnk volt Krisztusig..., de miut�n elj�tt a hit, t�bb� nem vagyunk a nevelõnek al�vetve" (Gal 3,24-25). A t�rv�ny teh�t nem az �dv�ss�gre vezetõ �t, hanem egy az �letre vezetõ utak k�z�tt.

Ma olyan idõket �l�nk, mikor �ppen az ellenkezõj�t tapasztaljuk annak, amit a reform�torok gener�ci�ja meg�lt. Az õ korukban a kereszty�nek az egyh�z t�rv�nyesked�s�nek terh�t szenvedt�k. Ma sok kereszty�n, fõleg az evang�liumi kereszty�nek valamif�le t�rv�nyn�lk�lis�g, a t�rv�nyek hi�nya miatt szenvednek. Mit kellene tenn�nk? Mi lenne itt az Isten tetsz�se szerint val�? Mi felel meg Isten akarat�nak? Etekintetben gyakran �res t�rben mozgunk, mert a t�rv�nyesked�st nem k�v�njuk - van belõle �ppen el�g a sokf�le fundamentalista egyh�zban, sõt, a r�mai katolikus egyh�z sok megnyilatkoz�s�ban is; - de a t�rv�nyn�lk�lis�get sem szeretj�k, mert az a kereszty�n �letet lassan hitelk�ptelenn� teszi. T�rv�nyes jelleg az egyh�zban, az igehirdet�sben, a nevel�sben, a kereszty�nek eg�sz �let�ben? Azt nem! De t�rv�ny n�lk�li profilt sem k�v�nunk, mert a t�rv�ny arra szolg�l, hogy alak�tsa, form�lja az �let�nket. A t�rv�ny n�lk�li �let alaktalan, form�tlan �let, �s az alaktalan, form�tlan �let - profil n�lk�li, jellegtelen �let. Korunk egyik nagy lelki feladata lenne �thidalni az annyira elterjedt belsõ t�rv�nyn�lk�lis�get, a mai protest�ns kereszty�nek - �s egy�ltal�n kort�rsaink - k�z�tt, an�lk�l, hogy �jra beleesn�nk a t�rv�nyeskedõ kereszty�n �let gyakorlat�ba. Az lenne a j�, ha �r�m�nket lelhetn�nk a t�rv�nyben, ahogy errõl a Bibli�ban gyakran sz� esik. Ez term�szetesen nem az Evang�lium �r�m�n k�v�li, nem az Evang�lium melletti �r�m, hanem az Evang�lium �r�m�nek r�sze. "Mennyire szeretem t�rv�nyedet! ... B�lcsebb� tesz ellens�geimn�l... Minden tan�t�mn�l okosabb lettem, mert intelmeiden elm�lkedem" (Zsolt 119,97-99). �rthetetlen lenne ez az �r�m, ha nem kapcsol�dna hozz� Isten �ld�sa. Barth K�roly ezt az �ld�st �gy fogalmazta meg, hogy: a t�rv�ny az Evang�lium form�ja, �s az Evang�lium a t�rv�ny tartalma. Mondtuk, hogy a nevel�s bibliai �rtelemben tulajdonk�pp a szabads�g begyakorl�s�t jelenti. �m a t�rv�ny nem akkor jelent �ld�st �s �r�met, ha fellaz�t, hanem akkor, ha alak�tja az �letet. Jakab levele fejezi ezt ki a legszebben: ez a "szabads�g t�rv�nye", amely hozz�tartozik az Evang�liumhoz, �s Isten nevelõ eszk�ze.

Mindezt vil�gosan meg�rthetj�k egy �sz�vets�gi Ig�bõl (Neh 8,2-8, 12): "... odavitte Esdr�s pap a t�rv�nyt a gy�lekezet el�, amely olyan f�rfiakb�l �s nõkbõl �llt, akik mindny�jan meg tudt�k �rteni a hallottakat... Az eg�sz n�p szeme l�tt�ra nyitotta f�l a k�nyvet... Amikor f�lnyitotta, f�l�llt az eg�sz n�p... Azut�n meghajoltak �s arccal a f�ldre borultak az �r elõtt. ... Szakaszokra osztva olvast�k a k�nyvet, Isten t�rv�ny�t, �s �gy magyar�zt�k, hogy a n�p meg�rtette az olvasottakat... Ekkor elment az eg�sz n�p, hogy egyenk, igyanak, �s m�soknak is juttassanak belõle, �s nagy �r�m�nnepet tartsanak, mert meg�rtett�k mindazt, amire oktatt�k õket." Ez fontos le�r�sa annak, hogy a t�rv�ny �ltal hogyan t�rt�nik Isten nevelõ munk�ja. Ennek most h�rom szempontj�ra szeretn�k utalni.

- A f�lnyitott, felolvasott �s magyar�zott K�nyvben maga Isten jelenik meg n�pe k�r�ben. Ez�rt �ll fel az eg�sz n�p - nem a K�nyv, hanem Isten elõtt, �s tiszteli, im�dja - nem a K�nyvet, hanem Istent. Teh�t Isten jelen van. Fel lehet Vele venni a kapcsolatot, besz�lni lehet Vele. Nem csak Esdr�ssal �s Neh�mi�ssal, nem csak a l�vit�val, nem csak a tan�t�val, a lelk�sszel, nem csak Isten k�pviselõj�vel, hanem mag�val Istennel lehet besz�lni. Az "isteni nevel�st" teh�t maga az �r v�gzi, nem csak a k�pviselõje.

- A K�nyv a t�rv�ny k�nyve. A t�rv�nyt felolvass�k, magyar�zz�k �s meg�rtik. Nevel�s csak ott megy v�gbe, ahol a t�rv�ny magyar�zat�t meg is �rtik. De mit jelent itt a meg�rt�s? Semmik�pp sem csak a szavak jelent�s�nek felfog�s�t, hanem sokkal ink�bb az �let�nkre val� vonatkoz�sainak felismer�s�t, �s az alkalmaz�s�t. Az "isteni nevel�s" bibliai �rtelemben olyan tan�t�st jelent, aminek meg�rt�s�ben eg�sz �letemmel benne vagyok.

- A felolvasott bibliai t�rt�net szerint a t�rv�ny meg�rt�se ut�n nagy �nnepl�sre ker�l sor. Ennek indokai k�zenfekvõek: mert Isten visszat�rt az Õ n�p�hez; mert Ig�j�t a t�rv�ny form�j�ban magyar�zz�k �s meg�rtik; mert az isteni nevel�s �jra t�rt�nik, ami �ltal a n�p eligaz�t�st kap, s �gy �lete alakul. Mindezek�rt indokolt a boldog �nnepl�s. Lehet, hogy a bibliai �rtelemben vett nevel�s f�rads�gos, de �nnepbe torkollik, mert a nevel�s gy�ny�rû, a nevel�s �r�met szerez.

2. Isten a nevel�sben nemcsak a t�rv�nyt haszn�lja eszk�z�l, hanem a puszta, egyszerû cselekedeteket, tetteket is. J�zus �gy cselekedett, hogy az�ltal tan�tv�nyait nevelte. "... felkelt a vacsor�t�l, letette felsõ ruh�j�t �s egy kendõt v�ve k�r�lk�t�tte mag�t, azut�n vizet �nt�tt a mosd�t�lba �s elkezdte a tan�tv�nyok l�b�t mosni, �s t�r�lni azzal a kendõvel, amellyel k�r�l volt k�tve" (Jn 13,2a, 4-5). Azut�n hozz�tette, P�ternek v�laszolva: "Amit �n teszek, most m�g nem �rted, de k�sõbb majd meg�rted". J�nos J�zusnak ebbõl a v�ratlan, �s elsõ pillanatban elk�pesztõ tett�bõl meglepõen sok mindent meg�rtett. Ez jelzi, milyen nagy hat�st tud gyakorolni a tettekkel val� tan�t�s. Mindabb�l, amit J�nos - besz�mol�ja szerint - meg�rtett ebbõl a j�zusi tettbõl, �n h�rom dologra h�vom fel itt a figyelmet.

- Elõsz�r is meg�rtette ebbõl a cselekedetbõl, hogy J�zus tan�tv�nyai ir�nti szeretete a legv�gsõkig elmegy. Eleinte mindenf�le szeretet nagy �s erõs tud lenni, ak�r bar�ti, h�zast�rsi szeretetrõl, vagy az egyh�zi szolg�lat ir�nti elsõ szeretetrõl van sz�. De sosem az a d�ntõ, hogy kezdetben milyen a szeretet, hanem hogy a v�g�n mennyi marad belõle. Neh�z lehetett azoknak a l�bait megmosni, akikrõl elõre tudta, hogy el fogj�k hagyni. De J�nos �ppen a l�bmos�s gesztus�b�l �rtette meg, hogy J�zus szeretete nem v�ges, nem cs�kken az idõvel, hanem �ppen ellenkezõleg: nõ. Itt a cselekedet minden sz�n�l hatalmasabb.

- M�sodsorban vil�goss� v�lik J�nos elõtt, hogy J�zus, aki az Aty�hoz k�sz�l, "kendõt v�ve k�r�lk�ti mag�t... �s elkezdi a tan�tv�nyok l�b�t mosni". Teh�t �tja az Aty�hoz nem felfel� vezet, hanem elõbb lefel�. Ez azt jelenti, hogy a felfel� vivõ �t lefel� vezet. A menny teh�t nem odafent van, hanem itt lent. Ezt is meg�rtette J�nos, ennyire tanuls�gos volt az, amit J�zus cselekedett.

- A harmadik dolog, amit J�nos meg�rtett a l�bmos�sb�l �s a P�terrel val� besz�lget�sbõl, hogy mindny�junknak sokkal t�bbre van sz�ks�ge, mint egy l�bmos�sra. Eg�sz val�nknak meg kell tisztulnia. Lelkiismeret�nket, gondolatainkat, �rz�seinket J�zusnak meg kell mosnia; rem�nys�geinket, szeretet�nket, m�g a hit�nket is meg kell hogy tiszt�tsa, vagyis eg�sz kereszty�n �let�nket. �s nemcsak a l�bunkat, a kez�nket, a fej�nket kell, hogy megmossa, hanem a sz�v�nket is, nemcsak a k�lsõnket, hanem a belsõnket is. Ezt is meg�rtette J�nos, �s m�g sok m�st is. Teh�t itt tan�t�s t�rt�nt - cselekedettel. "�rtitek, hogy mit tettem?" Igen, tudjuk vagy legal�bbis sejtj�k. Akkor "nektek is meg kell mosnotok egym�s l�b�t". Azaz: ti is tetteitekkel, cselekedeteitekkel tan�ts�tok, nevelj�tek az embereket, ne csak szavaitokkal.

Akadtak az egyh�z t�rt�net�ben kereszty�nek, akik - ezt megfogadva - ink�bb cselekedeteikkel nevelt�k tan�tv�nyaikat, gy�lekezeteiket, semmint szavakkal. Ilyen volt pl. Assisi Szent Ferenc, aki nem �rtett egyet kora egyh�z�val, m�s �zenetet akart hirdetni az embereknek, mint az akkori hivatalos egyh�z. M�gsem sz�llt vit�ba vele, hanem a maga m�sf�le, ellenkezõ �zenet�t tettekbe foglalva k�n�lt m�s kereszty�n alternat�v�t embert�rsainak. A keresztes h�bor�k kem�ny idej�n pl. fegyvertelen�l, kard �s p�nc�l n�lk�l, v�dtelen�l indult a szult�n seregei, a muzulm�nok elleni csat�ba - ezzel a b�tor tett�vel megmutatta a fegyvertelen, b�k�s kereszty�ns�g �ltal j�rhat� utat. Vagy amikor a hivatalos egyh�z eg�sz Eur�p�ban azt pr�dik�lta �s hirdette, hogy el kell foglalni a Szentf�ldet, ahol a Megv�lt� �lt, hogy J�zus �let�t jobban meg�rthess�k s hogy ehhez keresztes h�bor�t kell v�vni - Ferenc Greccioban fel�ll�totta az elsõ j�szolt, �lõ emberekkel �s �llatokkal, �s azt hirdette: nem kell Betlehemet elfoglalnotok ahhoz, hogy meg�rts�tek Isten emberr� l�tel�t, J�zus sz�let�s�t; falvaitokb�l minden�tt Betlehemet csin�lhattok!

Tettekkel val� nevel�s - tal�n ez az, ami manaps�g a legjobban hi�nyzik. Alighanem ez az oka annak, hogy neh�zs�gekbe �tk�z�nk, mikor Krisztus Evang�lium�t tov�bb akarjuk adni. Hi�nyoznak a cselekedetek. Ezek n�lk�l pedig nevelni sem lehet. Isten a maga nevel�s�ben eszk�z�l haszn�lja a tetteket.

3. Harmadsorban a szenved�ssel neveli Isten az embert, az Õ n�p�t. Ez k�nyes �s keserves dolog. Nem kell r�la t�l sokat besz�lni, mert itt a szavak sokszor nagyon terhesek. M�gsem hallgathat� el maga a t�ny, hogy az isteni nevel�s szenved�s r�v�n is t�rt�nhet. A Bibli�ban sok Ige utal erre. Nem akarom id�zni J�b bar�tait, akik a nyomor�s�gban megl�togatt�k, mert mondanival�ikra J�b ellenvet�ssel v�laszolt. Ink�bb az �jsz�vets�g k�l�nb�zõ szerzõinek h�rom j�l ismert textus�ra hivatkozom.

A R�mai lev�lben olvassuk: "... dicseksz�nk... a megpr�b�ltat�sokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpr�b�ltat�s munk�lja ki az �llhatatoss�got, az �llhatatoss�g a kipr�b�lts�got, a kipr�b�lts�g a rem�nys�get, a rem�nys�g pedig nem sz�gyen�t meg" (5,3-6). Jakab level�ben: "Teljes �r�mnek tarts�tok, testv�reim, amikor k�l�nf�le k�s�rt�sekbe estek, tudv�n, hogy hitetek pr�b�ja �llhatatoss�got eredm�nyez, az �llhatatoss�g pedig tegye t�k�letess� a cselekedetet" (1,2); �s a Zsid�khoz �rt lev�lben: "Fiam, ne vesd meg az �r feny�t�s�t, �s ne cs�ggedj el, ha megfedd t�ged, mert akit szeret az �r, azt megfeny�ti �s megostoroz mindenkit, akit fi�v� fogad. Szenvedj�tek el a feny�t�st, hiszen �gy b�nik veletek az Isten mint fiaival... Ha pedig a feny�t�st el nem szenveditek, fattyak vagytok, nem pedig fiak" (12,5-8).

Mindez meglehetõsen idegen�l hangzik. Ma ezt nem �gy mondan�nk, sõt, ma ezt egy�ltal�n nem is mondjuk. Nem hissz�k, nem merj�k v�llalni - tal�n okkal, tal�n ok n�lk�l, nem tudom. De nem szabad az isteni nevel�snek ezt a m�dj�t sem elhallgatni.

Csak egyvalamit szeretn�k m�g hozz�fûzni a fentiekhez, a Zsid�khoz �rt lev�l egy m�sik Ig�j�t, amely J�zusr�l azt mondja: "J�llehet Õ a Fi�, szenved�seibõl megtanulta az engedelmess�get" (5,8). �gy kellene az emberis�g nagy terheit hordoznunk; "Egym�s terh�t hordozz�tok..." (Gal 6,2) - engedelmesen Isten ir�nt �s osztozva embert�rsaink gondjaiban, szenved�seiben.

Ford�totta Szesztay M�ria

�kumenikus Tanulm�nyi K�zpont