M�ra Ferenc: Szeptemberi eml�k

Az a ny�r is ilyen telt kal�sz�, t�m�tt gerezd� volt, mint az idei. F�ra alm�t, t�k�re sz�l�t aggatni se lehetett volna t�bbet.

- No, gyerekem, lesz �m sz�retre �j k�nyv, �j ruha! - veregette meg P�ter-P�lkor az �desap�m a v�llamat. - Lesz �m! m�g aranygombos kislajbi is. Ez�stt�l futtatott, aranytul szalajtott.

Esztend� �ta hazaj�r� sz�gyen pir�totta meg a k�pemet. Els� gimnazista koromban �n is szerettem volna p�nk�sdre kicifr�tani magamat, mint a Stross szomsz�d gyerekei. Persze, nekik k�nny� volt, mert ruh�sboltja volt az apjuknak, olyan hercegnek �lt�zhettek, amilyennek akartak. (S�rga bugyog�, piros m�ndli �s z�ld kalap �rval�nyhajjal.) Nekem azonban magamnak kellett az �kess�geimr�l gondoskodnom. Szerencs�re nem kellett �rt�k messze mennem. Hetedh�t h�z ellen lakott Holl� kopors�s, kint sz�r�totta a frissen festett kopors�kat az udvaron, azokr�l leloptam az aranypap�rb�l val� bet�ket, �s f�lvarrtam �ket a kab�tom elej�re, jobbrul-balrul. Nagyon sz�p volt az, �s az �ristennek bizonyosan t�bb �r�me telt bennem, mint ak�rmelyik cs�sz�rban, akinek �rdemcsillagok tej�tja kanyarog a mell�n. De a nagyoknak sohsincs olyan sz�p�rz�k�k, mint a gyerekeknek. �desany�m leparancsolta r�lam az ord�kat, �s agg�skodva cs�v�lta meg a fej�t:
- Mi lesz bel�led, �des fiam, ha m�g els�s gimnazista korodban is ilyeneket cselekszel? H�t a te eszed m�r sose �rik meg?

No, m�sodikos gimnazista koromra meg�rt. V�gigolvastam az eg�sz nagy bibli�t, � �s �j testamentumot, bele�rtve az �nekek �nek�t is, meg az apokalipszist is, �s az a sok zsid� kir�ly rendk�v�l komoly�t�lag hatott r�m. Ha Stross Olg�val �sszevesztem a t�r�s bodagon, mindig Jezabelnek neveztem, �s kijelentettem neki, hogy ha elveszem feles�g�l, kuty�kkal nyalatom f�l a v�r�t. (Ez sz�p fametszetben volt meg a bibli�ban.) A Daru utc�ban t�ltos h�r�ben �lltam, �s jeless�geimet hivatalosan is m�lt�nyolt�k. H�sz peng� stipendiumot kaptam bizony�tv�nykioszt�skor, a legnagyobbat az iskol�ban, �s azt sz�moltam le az asztalra, mikor ap�m j�kedv�ben f�lid�zte m�ltam s�t�t foltj�t, a kopors�s kre�ci�t.
- R� se hallgass, kisfiam - n�zett be az any�m a konyh�r�l -, ap�d csak az eszit j�rja. M�st mondok �n teneked. A p�nzecsk�db�l t�z peng�t odaadunk ap�dnak, kifizeti bel�le a tavalyi porci�t. T�z peng�t meg k�lcs�nadsz nekem, abb�l di�fakeresztet csin�ltatunk az �regap�d�k s�rj�ra, meg vesz�nk k�t malack�t. Te legelteted �ket a sz�l�ben a ny�ron, sz�retre f�lpend�lnek, az egyiket eladjuk az �szi v�s�rban, abb�l vesz�nk neked harmadikos k�nyveket. J� lesz-e �gy?
H�t hogyne lett volna j�? Az ap�m csak�gy nem �rtett a p�nzhez, mint �n nem �rtek, az any�mnak kellett a kez�ben tartani a p�nz�gyi imp�riumot. Ez volt az els�-utols� j�l megalapozott k�lts�gvet�se az �letemnek. Hogy a j� Istenn�l nem nyert fels� hat�s�gi j�v�hagy�st, arr�l mi nem tehett�nk.
Szent Istv�n d�lut�nj�n elverte a j�g a sz�l�t. Azaz dehogy elverte: sz�thasogatta m�g a t�k�ket is. M�g m�snap reggel is mar�ksz�mra lehetett szedni a jeget a laposokon, ahol a v�z �sszesodorta. Ez a Szent Istv�n nap az�ta a mi csal�dunkban t�rt�neti d�tum. Ez az ab urbe condita, innen sz�m�tunk mindent. A mennyei parittyak�vek f�lt�v�n vert�k a k�t malack�t is. Ha az ap�m r�mai cs�sz�r lett volna, a csillag�szok bizonyosan f�ltett�k volna �ket legelni valahova a sarkcsillag mezej�re, ahol a t�bbi csillag�llatok is tal�lhat�k. �gy csak el�stuk �ket az orgonabokor t�v�be, seg�tettem �n is, s nagyon elb�multam rajta, hogy az �desap�m a szem�hez emelgeti a kezefej�t. Feln�tt embert �n addig nem l�ttam s�rni. Min�lunk meg k�l�n�sen nem. A mi fajt�nknak befel� szokott folyni a k�nnye, ahogy az�ta megtanultam.
Csak most sejtettem meg, hogy itt valami nagy baj van. De hogy micsoda, azt csak szeptember elsej�n tudtam meg. "A feh�r kezek napj�n."
�ratkozni az any�m vezetett f�l az iskol�ba. Az any�k oroszl�nok, ha a gyerek�k csimpaszkodik a szokny�jukba. Nem ijednek meg m�g a tekintetes urakt�l se.
No, Z�lyomi tan�r �r, az inspekci�s nem is volt valami megijedni val� ember. Dr�ga j� m�zeskal�cs ember volt, �gy tudom, ma is az m�g, �lte nap�ldozat�n. M�g le is �ltette az any�mat, ahogy a m�sodikos bizony�tv�nyomban megl�tta a tiszta jelest.
- No, sz�le, nagy �r�me lehet ebben a kis v�szonzacsk�ban - �t�gette meg a l�ni�val az ijedt, feh�r arcomat. Az �desany�m kora szerint l�nya lehetett volna a tan�r �rnak. De a haj�ba m�r huszon�tesztend�s kor�ban beleragadoztak a bikany�lak, amiket a gondp�kok fonogatnak. Nem is szoktunk mink az�rt haragudni, ha �regeknek n�znek benn�nket. A b�szkes�g lobbantotta �szibarackvir�gsz�n�re az �n mindig b�natos sz�l�m arc�t, nem s�rtett hi�s�g. Ell�gyulva n�zett r�m, de mindj�rt er�t vett mag�n. El�kapta a tarka kend�j�t a kebel�b�l.
- Mivel tartozok, tekintetes tan�r �r? - csom�zta ki a kend� sark�t.
- Hat forint �tvenh�rom krajc�r, lelkem.
Olyan lett a barackvir�garc, mint a meggyfavir�g.
- Nek�nk csak egy forintunk van, tekintetes �r. Nem adott t�bbet a cig�nyasszony a selyemkend�m�rt. �gy mondta az uram, szeg�ny gyerekt�l egy peng� j�r.
- J�, j�, lelkem, csakhogy akkor szeg�nys�gi bizony�tv�ny kell - n�zte elkomolyodva Z�lyomi tan�r �r a rubrik�s papirost. Most m�r � kivakarja onnan, amit bele�rt? Jaj, mennyi bajt csin�lnak ezek az �rtetlen asszonyok!
Any�m �sszetette a fak�reg-form�j�, eres k�t kez�t.
- Tekintetes tan�r �r, szeg�nyek vagyunk mink bizony�tv�ny n�lk�l is, tess�k azt meghinni minek�nk. Z�lyomi tan�r �r hirtelen elkapta r�lunk a szem�t, �s les�t�tte a fej�t.
- L�tom �n azt, lelkem, hiszem is, de l�tja, nekem is t�rv�ny parancsol. Hozzon �r�st a v�rosh�z�r�l. A v�rosh�za csak miaty�nknyira volt az iskol�hoz, m�gis nagyon messze volt. Hogy tudhatn� ott a j�r�st az olyan asszony, aki csak mez�tl�b-papucsban j�r? A Dobos baktert ismeri, aki az ad�int�t ki szokta hozni, de az s�ket, meg a Csajka v�grehajt� urat, de az goromba.
Bizony r�nk harangozt�k a delet, mire a tetthelyre taszig�ltak benn�nket. Csakhogy ott akkor�ra be volt z�rva az ajt�. Az �rnok �r �tment s�r�zni a Koron�ba. Most m�r mit csin�ljunk? Az any�m �let�ben kocsm�ban nem volt. Az �rnok urat se ismeri. No, le�l�nk itt a k�sz�bre, kiv�rjuk sz�pen. Az el�fogatos megk�rdezte, mi j�ratban vagyunk, s megmondta, hogy az �rnok egy s�nta ember, azt sz�l�tsuk meg. D�lel�tt csak az egyik l�b�ra s�nta, de s�r�z�s ut�n mind a kett�re, k�nnyen megismerhetj�k.
Meg h�t, meg is ismert�k �gy k�t �ra fel�. El�sz�r nagyon j�kedve volt, minden�ron meg akarta cs�kolni �desany�mat, de ahogy nekit�ntorodott a ker�kvet� k�nek, egyszerre f�lm�rgesedett.
- Mit reszel a fene ilyenkor benneteket? Azt�n �gy tudom, nektek sz�l�t�k is van?
- Van. K�t l�nc. Egy l�nc bel�le eg�szen puszta f�ld.
A biceb�ca ember most m�r ord�tott.
- Nah�t! �s m�g szeg�nys�gi bizony�tv�ny kellene nekik! Bitangok! Csal�k!
M�r a piac m�sik v�g�n bukd�csolt, de m�g akkor is hallottuk a k�romkod�s�t. A hajd� peckesen szalut�lt neki, azt�n bel�nk d�fte a szem�t.
- Oszoljunk, oszoljunk, asszony, m�g sz�pen vagyunk.
Megrettent�nk egy kicsit, de a v�rosh�za sark�n magunkhoz t�rt�nk. Nagyakarat� asszony volt az any�m. - Nem hagyom �n ezt ennyiben, kisfiam. Gyer�nk csak el Baj�ki tan�t� �r�khoz, mindig j� ember�nk volt az nek�nk.
Baj�ki tan�t� �r tan�tott engem �b�c�re, s az�ta minden sz�retkor elj�tt megn�zni, hogy nagyot n�ttem-e. Nagyon j� ember volt, de most � se seg�thetett.
- Akinek birtoka van, lelkem, annak nem j�r szeg�nys�gi bizony�tv�ny.
Azt se tudtam addig, hogy nek�nk birtokunk van. Bizony, olyan birtok, hogy t�z bukfenccel �t lehet �rni, de a tizedikn�l m�r a szomsz�d f�ldj�re huppan az ember l�ba. Az a szerencse, hogy csupa feneketlen homok. Ha agyagf�ld volna, amib�l s�r lesz, az�ta r�g elhordtuk volna az eg�sz birtokot a l�bunkon.
A tan�t� azt a tan�csot adta, hogy pr�b�ljon az ap�m sz�t �rteni azokkal a v�rosi urakkal, akiknek a h�z�hoz az �regap�m j�ratos volt valaha. Tudniillik az �regap�m tudta valamikor legszebben v�gni a doh�nyt a v�rosban, s ez�rt igen h�res ember volt a maga idej�ben. (Ezt a j�vend�beli �let�r�im kedv��rt jegyzem f�l. Tudj�k meg, hogy a h�ress�g nem velem kezd�d�tt.) Minden v�rosi �r vele v�gatta a doh�ny�t. Tudt�k, hogy az �reg juh�sz kez�hez nem ragad abb�l egy gy�jtatnyi se.
H�t hiszen az �regap�mra csakugyan j� sz�vvel eml�keztek vissza a v�rosh�z�n a kiskun urak, amikor az ap�m m�snap besz�gyenkezett hozz�juk. De �vele nem �llt sz�ba, csak a f�jegyz�, az is csak annyit mondott:
- L�tja, M�rton, nem kellett volna annyit �ltetni Kossuth Lajost. Akkor most nem volna maga olyan jegyes ember.
Az ad��gyi tan�csnok maga is negyvennyolcas ember volt, az legal�bb tan�ccsal szolg�lt.
- N�zze, m�g ebben a h�napban kimegy a sz�l�be a j�gk�rbecsl� bizotts�g. Esetleg az ad maguknak egy kis �r�st arrul, hogy �s mint. Azt azut�n be kell adnia a tan�cshoz, k�rv�nnyel. Ut�v�gre lehet tand�jmentess�get adni, csak akarni kell. De a vil�g�rt ne mondja �m senkinek se, hogy ezt �n javasoltam, mert engem �gyis mindig azzal �ztatnak, hogy bujtogatom a n�pet.
Engem nem hurcolt f�l az ap�m a v�rosh�z�ra, lent hagyott a kapuban. Azzal mulattam magam, hogy a kapura akasztott hirdetm�nyt sillabiz�ltam. Valami monostori bety�rnak a fej�re t�ztek ki sz�z peng� jutalmat. A bety�r feje ennyit �rt a haz�nak. Az �n tiszta jeles kis �letem nem �rt meg senkinek hat forint �tvenh�rom krajc�rt.
Ezt akkor tudtam meg, mikor az ap�m lej�tt, �s sz�tlanul megfogta a kezemet. Csak akkor sz�lalt meg, mikor a piacon a csizmadias�trak el� �rt�nk. Szel�den, halkan k�rdezte t�lem:
- L�tod-e, milyen sz�p a sz�p csizma?
- L�tom - dobbant nagyot a sz�vem. Mert m�r tudtam, mi lesz a k�vetkez� k�rd�s.
- Mit sz�ln�l hozz�, h�tha csizmadiainasnak adn�nk?
Nem tudtam sz�lni. Csak a fejem r�ztam. Mit �rtettem �n m�g akkor a vil�gi �lethez, �s honnan tudhattam volna m�g akkor, mi minden p�lya ny�lik meg �reg koromra a csizmadi�k el�tt? �n csak azt tudtam, hogy a csizmadia-inasok piszkosak, szurokkal dolgoznak, �s ha tal�lkozom vel�k az utc�n, akkor belel�knek az �rokba. Hiszen ha �n azt f�l�rtem volna �sszel, hogy a l�kdel�dz� emberek� a vil�g!
Otthon erre nagy tan�cskoz�s volt. Kanap�t, t�kr�t �gyter�t�t, minden luxus-t�rgyat �sszen�zt�nk, amit p�nzz� lehetne tenni, hogy az egy peng�b�l hetedf�l peng� legyen. M�g a k�tesztend�s h�gom b�lcs�j�t is f�ltekintett�k - nagy gyerek m�r az, vackolhatunk neki a kuck�ban is. De h�t ez mind kev�s. Ha a tand�jat futn� is, mib�l gy�zn�nk a k�nyvet? Szerbe-sz�mba szedt�k a kom�kat �s s�gorokat is. De h�t azok is mind j�gverte emberek voltak - hogy seg�thetne vak a vil�gtalanon?
Azon az �jszak�n nekem m�r nagyon rossz �lmaim voltak. Csirizes t�lba ragadtam, dratv�t k�t�ttek a l�bam ujj�ra a csizmadia-inasok, �s �gy h�ztak magukkal a kocsi�ton a piacra. Mire f�l�bredtem, dagadt volt a szemem az �lomb�li k�nnyekt�l.
Akkorra az ap�m m�r kihurcolkodott a sz�l�be. Mindig oda bujdosott az olyan bajok el�l, amiket se sz�tnevetni, se sz�tk�romkodni nem lehetett. (�, ha nekem maradt volna a birtokb�l csak annyi, mint egy kutya�l, de sokszor elb�jn�k oda �n is!) Az any�m azonban az �l�be h�zott, holott sz�gyenl�s n�pek voltunk mink, �s nem �rt�nk r� az ilyen �ri temp�kra. M�g azt is megpr�b�lta, hogy rendet csin�ljon a bozontomban a bont�f�s�vel.
- Ne f�lj, kisfiam, nem m�gy m�g inasnak. Eszembe jutott az �ccaka Ag�cs f�tisztelend� �r. J� ember az a szeg�nyhez. De sz�pen kezet cs�kolj �m neki!
Ag�cs f�tisztelend� �r igaz�n nagyon j� ember volt. Mindig ott s�t�lt a templom k�r�l, mint valami megelevenedett hatalmas, sz�p nagy b�lv�ny, �s asszonyt, gyereket el nem engedett maga mellett, an�lk�l, hogy cs�kra ne ny�jtotta volna neki a kez�t. N�v szerint ismerte az eg�sz v�rost, �s any�mat is mindj�rt nev�n sz�l�totta, ahogy a gy�r�s, k�v�r kez�t el�nk tolta.
- Mind�r�kk�, M�r�n� lelkem, mind�r�kk�! No hodzs vannak, hodzs vannak a Daru ucc�ban? Kerest�l� less-e, vadzs hal�leset?
Mosolygott a nagy t�ny�rr�zsa-k�pe, de mire az any�m a v�g�re �rt a jajvesz�kel�snek, akkor�ra lehervadt r�la a mosoly. Szigor� lett a j�ember, mint a k�b�lv�ny.
- H�t ost�n? Ezs�rt jajgat? H�t hun van azs meg�rva, hods mindenkinek mus�j urat nevelni a dzserekib�l?
Adhassa inasnak is, n�zzse. No, Isten h�rivel!
De aki j� ember, az csak nem tudja megtagadni mag�t. Ak�rhogy megharag�tottuk, b�cs�z�ba is csak megcs�koltatta vel�nk a j�szag� kez�t.
Most m�r azut�n csakugyan elszakadt minden k�t�l. Az any�m is azt k�rdezte t�lem, hogy milyen inas szeretn�k lenni? Istenem, h�t mit mondhattam volna r� m�st, mint azt, hogy "k�nyvkeresked�". Ezt el�g k�nny� sz�vvel mondtam, �s erre az any�m is f�lvidult egy kicsit. T�n arra gondolt, hogy milyen sz�p hist�ri�s k�nyveket olvasok �n f�l neki ezut�n vas�rnaponk�nt az �rokparton.
Ranezay b�csi volt abban az id�ben a v�rosunkban az egyetlen k�nyvkeresked�. �ppen kint is volt a kirakat�ban a t�bla, hogy j� h�zb�l val� gyereket f�lvesz inasnak. Ett�l egy kicsit felh�dztem, mert a mi h�zunk bizony roskadt volt egy kicsit, meg a zsindely is lek�redzett itt-ott a tetej�r�l. De ebb�l nem lett semmi baj se. Ranezay b�csi megn�zett gyalogszemmel is, p�paszemmel is, azt�n kijelentette, hogy kitan�t k�nyvkeresked�nek - �s nem k�v�n �rte t�bbet, csak h�rom peng�t havonta.
Sose felejtem el azt a d�lut�nt, ami erre k�vetkezett. Meleg volt akkor a fecskev�l� h�nap, az �desany�m kint mosott a k�tn�l, �n meg �ltem a l�b�n�l a tekn� alatt. Egyik�nk se sz�lt egy sz�t se, csak s�rtunk cs�ndesen mind a ketten. Az � k�nnye a tekn�be hullt, az eny�m pedig az � l�b�ra.
De az igazi k�nszenved�sre csak m�snap virradtam r�. Amikor az utcabeli pajt�saim reggel mentek a Veni Sancte-ra, �s megz�rgett�k a zsalug�tert, a kisajt�t, a ker�t�st, �s bekiab�ltak a kapu hasad�k�n:
- Ferk�! Ferk�!
Ezt Dante kifelejtette a pokl�b�l!
B�jtam �n sz�nbe, �lba, padl�sra, de a boldogok zsibong�sa minden reggel r�m tal�lt. Nem is b�rtam egy h�tn�l tov�bb. Ahogy elhaladtak a h�zunk el�tt a pajt�saim: megv�rtam, m�g a sarokra �rnek, akkor �n is ut�nuk eredtem. A piacon, a guggon �l� kof�k k�zt �csorogtam addig, m�g oda hallatszott az iskol�nkb�l a nyolc�rai csenget�s, mire betakarodott gyerek �s tan�r. Akkor azt�n megker�ltem az iskol�t, el�sz�r csak messzir�l, azt�n mindig kisebb k�rben. �d�m tehetett �gy, mikor az elveszett paradicsomb�l kicsukt�k. Ha van valaki a vil�gon, aki pr�b�lta az � k�nszenved�s�t, �n vagyok az!
Csakhogy �d�mot a paradicsomb�l kergett�k ki, nem az iskol�b�l, �t csak a ter�tett asztalt�l tiltott�k el, nem a k�nyvekt�l - azt ki lehetett b�rni, abba bele lehetett nyugodni. �n m�r a negyedik nap bel�l voltam a ker�t�sen. N�gyk�zl�b cs�sztam el az igazgat�i szoba el�tt, v�gig a hossz�, feh�r folyos�n, m�g el�rtem a harmadik oszt�ly nyitott ajtaj�ig. Ott azt�n hallottam �n mindent. Azt is, amit magyar�ztak, azt is, amit feleltek, azt is, mikor az �reg pedellus odacsoszogott a cseng�h�z. Akkor azt�n usgye, szaladtam vissza az utc�ra, m�r amennyire n�gyk�zl�b szaladni lehet.
Szeptember k�zep�ig nem volt semmi baj. Lopva is lehet j��z�eket inni a tudom�ny k�tj�b�l, amit�l sz�ges dr�tker�t�ssel z�rtak el engem, szeg�ny, kis k�cos cs�rh�t. Hanem akkor az t�rt�nt, hogy Eyszrich tan�r �r a latin nyelv sz�ps�geit ragyogtatta a harmadik oszt�ly el�tt. Hogy milyen �rccseng�s�, hogy milyen er�vel teli, hogy milyen t�m�r nyelv az, hogy annak semmi m�s nyelv a nyom�ba nem h�ghat.
- A latin azt mondja: Unus es Deus. Ki tudja, hogy lehetne ezt magyarul mondani?
M�ly cs�nd.
- No, senki se meri megpr�b�lni? Nagy M�ty�s?
Nagy M�ty�s jeles di�k volt, valami uradalmi inspektornak a fia, vet�lyt�rsam a m�sodikban. Meg is sz�lalt a provok�l�sra:
- Egy vagy Isten. - No, nem eg�szen. Micsoda sz�rend ez?
Nagy M�ty�s �szbekapott.
- Vagyis hogy: egy Isten vagy...
Megint a tan�r �r hangj�t hallottam:
- Nem, nem. Nem �rzitek, hogy a latinban valahogy t�bb van?
R�m�lten dobogott a sz�vem, de nem b�rtam magammal. Be kellett ki�ltanom:
- Egyed�l te vagy az Isten...
Abban a percben m�r koccant is a homlokom a t�gl�n, mert belesz�d�ltem az izgalomba. Mit tettem, mi lesz ebb�l?
Az lett, hogy a latin tan�r �r �lben vitt be az iskol�ba, �s t�bbet azt�n sose k�rtek tand�jat M�ra M�rton f�ldbirtokost�l. Unus es Deus. Egyed�l te vagy az Isten. Ha egy kicsit messze vagy is, ha sokszor nem �rsz is r� a f�ldre n�zni...
De az�rt a szeptember nekem legszomor�bb h�napom marad erre az �letre. �s ha �n a befel� s�r� fajt�b�l val� vagyok is, mindig telesziv�rkodik k�nnyel a szemem, ha szeptemberben lehajtott fej� kisgyereket l�tok...