Wass Albert: Te �s az Isten

Gondolt�l-e m�r arra, hogy milyen csod�latos a vil�g? Mennyire eg�sz �s mennyire t�k�letes minden, amit nem az ember alkotott? N�zz meg egy vir�got! A legegyszer�bbet: n�zz meg egy h�vir�got!

Honnan tudja meg bent a f�ld alatt, hogy odakint m�r elment a h� s az �gak k�nnyezõ r�gyein cink�k hint�znak a naps�t�sben? Nincs telefonja, r�di�ja sincsen, m�gis �rtes�l arr�l, hogy mennyire haladt a vil�g a tavasszal. Hideg f�ld �leli m�g a gy�keret, de m�r megindulnak benne az �let nedvei �s moccan a cs�ra. Fel�ti kis z�ld fej�t a nyirkos falevelek al�l. Kinõ a sz�r, ut�na futnak a levelek. Z�ldek. A f�ld nedvei �sszetal�lkoznak a napsug�rral �s z�ldre festik a hajsz�lereket. Azt�n kiny�lik a sz�r, kifeslik a bimb�, elõkacag a vir�g. Kacag. Szinte hallani lehet.

N�zd meg j�l, milyen sz�p! Milyen sz�p �s milyen t�k�letes. Ember-mûv�sz nem alkotott m�g hozz� foghat�t, csak m�solt. Egy l�thatatlan nagy mûv�sz keze dolgozik k�r�l�tted.
N�zt�l v�zcseppet mikroszk�p alatt? Mennyi ezer �let ny�zs�g benne. Egy eg�sz vil�g. Minden v�zcsepp egy vil�g. Minden vil�g egy v�zcsepp. �nmag��rt val� z�rt eg�sz. A Te szemedben c�ltalan, mert nem vagy mûv�sz. Mûv�sz csak egy van ezen a vil�gon, egyetlenegy, aki alkot. Napr�l-napra, percrõl-percre, mindig �jat �s mindig ugyanazt.

N�zd a f�t! N�zd a hegyet! N�zd meg a foly�t vagy a tengert! �s gondold el, h�ny milli�rd v�zcsepp van benne, h�ny milli�rd v�zcseppbe z�rt vil�g! �s azt�n gondolj a csillagokra! Azokra, amiket ismersz, �s azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta �jszak�kon n�zz f�l az �gboltra: olyan �ppen, mint a v�zcsepp a mikroszk�p alatt. Minden csillag egy �lõ valami �s k�zt�k a Tied, a F�ld, tal�n a legkisebb. Gondold csak el, h�ny milli�rd v�zcsepp lehet m�g ezen az egyen k�v�l, amit ismersz.

�s akkor gondolj sz�nalommal azokra, akik el akarj�k hitetni Veled, hogy nincs Isten.
Nincs, mert ez, vagy amaz �gy t�rt�nt. Mert romokban fekszik a h�zad. Mert meghaltak sokan, akiket szerett�l. Mert kev�s a keny�r. Mert sok a nyomor�s�g. A vil�gban, mondod, nincsen igazs�g. �s a Te vil�godat �rted alatta. A Te k�l�n vil�godat, ezt az aszfaltos, v�zvezet�kes, �rab�res �s gy�rk�m�nyes vil�got. A nyakkendõs, ny�lszõrkalapos, sz�nhi�nnyal k�zdõ, mûhelyszag� �s paragrafusok k�z� zs�folt vil�got. �s elfelejted, hogy ezt a vil�got Te csin�ltad magadnak. Te �s a t�bbi emberek, �s �gy egyed�l ti vagytok felelõsek mindaz�rt, ami benne t�rt�nik.

Istennek semmi k�ze a h�zakhoz �s az �rab�rekhez, az �ltalad feltal�lt bomb�khoz �s dr�ts�v�nyekhez, semmi k�ze ahhoz, hogy kapsz-e nyugd�jat vagy sem �s hogy meg tudsz-e �lni abb�l a fizet�sbõl, amit a t�bbi emberek adnak Neked az �nk�nt magadra v�llalt munk��rt. Isten bele sem n�z a sz�mlak�nyveidbe, nem t�rõdik a g�peiddel �s tal�n azt sem tudja, hogy l�tezik az egyik v�zcsepp milliomodik porszem�n egy �gynevezett t�rsadalmi rendszer, amit mesters�gesen f�l�p�tett�l magadnak �s amivel most nem vagy megel�gedve. Õ a csillagrendszerekkel �s az iboly�k gy�ker�vel t�rõdik csup�n.

 

Isten mûv�sz, aki megalkotta a vil�gok milli�rdjait �s pillanatr�l pillanatra �jakat alkot. Amit Õ alkotott, az�rt v�llalja a felelõss�get. Ott minden az Õ elgondol�sa szerint t�rt�nik, tiszta �s mûv�szi t�rv�nyek alapj�n. Ott nincsenek meglepet�sek �s v�ratlan fordulatok. Nincs gyõzelme a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember alkotta �s emelte f�ld�nt�li alapzatra, hogy megbocs�thasson mag�nak, ha ostobas�gokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. Fiainak viszi, hogy �lhessenek. M�v�szi rendezõ keze igaz�totta �gy a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok s ne egy�k el az egerek elõl a gabon�t.

Az ember alkotott mag�nak egy k�l�n vil�got, a v�zcseppen bel�l. Kiugrott a nagy egy�ttesbõl, kivonta mag�t a mûv�szi rendezõ keze al�l, �csolt mag�nak k�l�n sz�npadot, ping�lt mag�nak k�l�n d�szleteket s maga osztja ki mag�nak a szerepeket benne. H�t ne jajgasson, ha rosszul siker�l az elõad�s. Ha a kont�r m�don �csolt kulissz�k olykor r�szakadnak �s rozsd�s sz�gekbe veri a fej�t. Maga tette oda a sz�geket.

Ha rosszul mennek teh�t a dolgaid, ne csod�lkozz. �s fõleg ne igyekezz Istenre h�r�tani a ball�p�sek felelõss�g�t. Szabad kezet k�rt�l, s Õ, amennyire lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt h�zak�rt, a dr�gas�g�rt, a feketepiac�rt, a sz�nhi�ny�rt s az�rt, hogy p�nz n�lk�l maradt�l �s vakarod a fejed: Õ igaz�n nem tehet. Tal�n nem is tud ezekrõl. Nem k�v�ncsi, hogy az Õ rendj�n k�v�l, a sok milli�rd v�zcsepp k�z�l az egyikben egy izg�ga kis moszatocska a maga �ntelts�g�bõl mire v�gezte. Neki a h�vir�gokra van gondja, meg a madarakra. A csillagokra �s a f�kra. Meg arra, hogy sz�less �s meghalj. �s hogy a gyomrod - felt�ve, ha m�rt�ktelens�gedben el nem rontottad - megem�ssze az �telt, amit adsz neki. Nem felelõs, ha sz�ved idõ elõtt megunja pump�lni a v�redet, mert hanyagul �s k�nnyelmûen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszant�s�ra sikerrel kiagyalt�l.

Egy�ltal�ban: az Istennek hagyj b�k�t saj�t vil�goddal kapcsolatban. Nem v�rhatod, hogy Õ menjen oda hozz�d, ha magad volt�l az, aki f�l�nyes emberi elm�dre hivatkozva h�tat ford�tott�l Neki. Te kell f�lkeressed Õt, ha vissza akarsz Hozz� t�rni. K�nnyen megleled, ha igaz �s tiszta benned a sz�nd�k. Ha nem s�rtett hi�s�godat �s csal�dott �nz�sedet akarod Neki elpanaszolni, hanem egyszerûen csak l�tni akarod Õt s megnyugodni abban, hogy van.

Ott leled mind�g, a m�hely�ben. A v�zcseppben, amit sz�modra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet j�l. Megtal�lod a f�sz�lban, amikor �ppen nõ. A vir�gban, mikor a szirmait bontja. A pillang�ban, ahogy sz�rnyra k�l. Ott dolgozik.

�s ha el�g tiszt�n �s el�g egyszer�en �llasz meg elõtte, levetve minden magadra aggatott boh�c-cicom�t, amit t�rsadalompolitik�nak, tudom�nynak vagy elõ�t�letnek nevezel: akkor tal�n re�d is n�z. Tal�n m�g re�d is mosolyog. M�lys�gesm�ly, szel�d mûv�sz-szem�vel v�gigsimogat �s azt mondja:

- Bizony l�tom, rossz bõrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszat�rj k�z�nk.