Kötelező és ajánlott olvasmányok |
|
| | |
Pályázat 2015.- TÁMOP 3.1.4.C-14/15 0227 |
|
| | |
Zsoltár, Dicséret, Halleluja |
|
| | |
|
A MRE Zsinata 2005. évi II. törvénye elrendeli az általános iskolák két, a középiskolák egy évfolyamán a hit- és erkölcstan tantárgy mellett a hitoktatás keretei között az egyházi ének oktatását.
A 2008 / 2009 tanévben: Órarendbe felvett óraként, iskolánkban is megvalósult az Egyházi ének tanítása. A 4. és 5 osztályban Balikóné Maitz Adrien tanítónő végzi a az oktatást, tanítást, szép sikerrel.
| | |
|
Isten járjon előtted,
hogy ne tévedj el utadon.
Isten menjen melletted,
hogy átkarolhasson,
ha védelemre van szükséged.
Isten menjen mögötted,
hogy megőrizhessen gonosz emberek
álnok támadásától.
Isten legyen alattad,
hogy karjába foghasson,
ha elbotlasz utadon.
Isten legyen szívedben,
hogy vigasztalhasson, ha szomorú vagy.
Isten legyen körülötted,
hogy megvédhessen, ha megtámadnak.
Isten legyen feletted
és áldjon meg téged életedben. | | |
|
|
|
A VÉGTELEN FELÉ
Látomás-e, vagy csak álom?
Más vidék ez, nem a régi.
Tavaszi szél leng a tájon,
Zöld gyepen virág fakad.
Szívem elkezd újra égni,
Újra ifjú vágy ragad.
Ott a tó, zöld partba szegve,
Fák a parton, lombozatjuk
Tükrözött képét rezegve
Ingatja a hablepel,
S kék vizen a hószín hattyúk
Nesztelen suhannak el.
Húznak, úsznak karcsú nyakkal,
S mintha én is vélők úsznám,
Öreg hattyú, ifiakkal;
Mely mögöttünk elmarad,
A vízen vont széles utcán
Táncolnak a sugarak.
S ez a sík víz tán nem is tó,
Napnyugatra nincs határa,
Tükre távol, mint virító
Tündér rózsás kert virul,
Ibolyaszín tengerárra
Tűznap fényesője hull.
Körben úszó ifjú hattyúk
Tőlük lassan elevezve
Látják a nagy öreg hattyút,
Amint egyre távolog,
Hol a végtelenbe veszve
Égnek a bíbor habok.
Vén fejét feltartva büszkén,
Felborzolva szárnya tolla,
Lángoló hab fényes üszkén
Ringatózva énekel,
S mint a távozó vitorla,
Lassan úgy enyészik el.
| | |
|
|
|
1863.10.15.-1947. 09. 18.
költő, műfordító
Taníts Uram, meghajlani,
Mint szélben az aranykalász!
Hajoljak, meg ha Szentlelked
Reám fuvall s porig aláz!
S dacos szívem, ha ellenáll,
Midőn a Lélek rálehel,
Jőjj tűz gyanánt, s a dac, a gőg
Lelked tüzében égjen el!
Mint bősz hullám,mely megtörik,
Ha parthoz űzi zúgó szél;
Úgy törjön össze szívem is,
Amint tebenned partot ér!
ÉNEKEK
Fordította!
| | |
VARGHA GYULA
költő,statisztikus, jogi dokto |
1853.11.04. - 1929.05.02.
Költők s a méhecskék
Lelke rokon,
Hű társak réges rég,
Árad az édesség
Ajkaikon.
VERSEK
Schöpflin Aladár:
Vargha Gyula
| | |
A költő, műfordító Vargha Gyula |
|
| | |
|
RÉGI MANDULAVIRÁGZÁS
Napos szőlőhegy oldalában,
- Délesti nap ép oda vág –
Tetőtől talpig rózsaszín ruhában
Pompáztak a mandulafák.
Varázslat a szemnek az ily kép,
Mikor virágban még a föld szegény;
Garádparton a galagonya se nyílt még,
Sem a kökény.
A mandulaág lehajolt hozzám,
Álmot sugallva,
S megsimogatta lágyan gyermekorcám
A Dél fuvalma.
Nem suttogtak regét felettem
Nagy déli pálmák...
A mandulavirágból szőtte lelkem
Legelső álmát.
| | |
|
Wass Albert küldetését egy életrajzi írásában így foglalja össze:
"Írónak rendelt az Úr, mégpedig abból a fajtából, akinek nem szórakoztatás a feladata, nem is a világ szépségeinek dicsérete, hanem mindössze nemzetének szolgálata. Ezt tettem, ezt végeztem, jól rosszul, legjobb tudásom szerint. Hídépítő igyekeztem lenni. Hidat próbáltam verni múlt és jövendő között a rendelkezésemre álló jelen felhasználásával. Életem egyetlen feladatának nemzetem megmentését ismertem föl. Ezt pedig úgy láttam megvalósíthatónak, ha egybefogom a szétszórtságban még megmaradt erőket egyetlen cél szolgálatára: megismertetni a világgal a magyar nemzetben rejlő értékeket, lehámozni nemzetemről azt, amit az ellenséges propaganda az utolsó évszázad során rákent. Ennek az egyetlen célnak a szolgálatára állítottam be egész életemet.
Megtettem a magamét s a többi már nem az én gondom. Nemzetemen még az Úristen sem segíthet, ha hamarosan nem ébred magára. De akár magára ébred, akár nem, én már nem leszek itt, hogy elsirassam, vagy együtt örvendezzek az örvendezőkkel egy megrendítôen szép és csodálatos föltámadáson, amit csak az Úristen adhat meg, mert más reménységre lehetôségem sincsen. És ez jól is van így. Legyen velünk az Úristen kegyelme!"
(Búcsúszó)
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
