A Biblia a világ kulturális örökségének fontos része, s mint ilyennek – az iskola világnézeti arculatának jellegétől függetlenül – helye van az átadandó műveltséganyagban. Az itt közreadott rövidebb tanulmány összegzi, melyek azok a bibliai, illetve a Bibliához kapcsolódó ismeretek, amelyek érintkezési pontokat mutatnak az iskola hagyományos műveltségtartalmaival, illetve azokkal a modern társadalomtudományokkal, amelyek iskolai jelenléte elősegítheti az oktatás tartalmi modernizációját.

„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre...” (2 Tim 3,16)

A NAT-ban szereplő Ember és társadalom műveltségi terület leírása – hallgatólagosan – több ponton is feltételezi a teológia tudományával történő érintkezést. Elképzelhetetlen például az emberről mint társas lényről és a családról mint a társadalom legkisebb egységéről úgy beszélni, hogy figyelmen kívül hagyjuk a bibliai zsidó-keresztyén tradíciót.2 Ugyanígy: filozófiai antropológiá-ról, erkölcsről, az ember lelki-szellemi-érzelmi világáról is nehéz volna bármit mondani, hogy az ne legyen kapcsolatban a több évezredes bibliai normákkal és szemléletmóddal.3 A példákat lehetne sorolni, most mégis csupán azt a területet szeretném szemügyre venni, amely a legközvetlenebbül érinti az oktatást: a Biblia ismeretéről, a zsidóság és a keresztyénség történetéről szólok.4

Közismert, hogy a vallás azon területek közé tartozik, amelyben – csakúgy, mint a futballban és a politikában – mindenki „szakavatottnak” érzi magát. Adott esetben egy templomot sohasem látogató vőfély feljogosítva érzi magát, hogy kioktassa a lelkészt, hogyan kell esküvői istentisztele-tet tartani. Ugyanígy, a közfelfogás szerint semmi kivetnivaló nincs abban, ha egy magát materialistának tartó tanár teljes határozottsággal beszél „keresztény mitológiáról”5, miközben úgy érzi, elvégezte a dolgát azzal, ha Darwinra hivatkozva cáfolja a bibliai teremtéstörténetet. A Bibliával kapcsolatban a mitológia kifejezés, valamint a természettudományok eredményeivel történő szembeállítás egyaránt szakszerűtlen.

A kérdést bonyolítja Rudolf Bultmann mitológiátlanítási programjának mindmáig ható szemlélete. Erről a témáról külön tanulmányt írtam. Itt – jelzésszerűen – csupán ennyit:
1. A Biblia nyelve metaforikus. A metafora a valóság egészének azon területeit hivatott leírni, amelyekre a fogalmi nyelv alkalmatlan. Ennek megértése feltételezi a metaforikus (nem mitologikus!) gondolkodást. Másfelől a természettudományok válaszainak egzakt volta nem érinti a Biblia kifejezéseinek hitelességét, mint ahogy a Biblia sem kíván a természettudományos szemléletmód hamis alternatívája lenni. A tudományos eredmények lenyűgöző volta mellett imponáló a természettudósok többségének alázata a megismerés korlátaival szemben.
2. A Biblia egyes szereplőinek és a mítoszok hőseinek sorsa közti hasonlóság nem feltétlenül a mítosz elsődlegességére vezethető vissza. Sokkal inkább arra enged következtetni, hogy a mítoszok megalkotói vetítették vissza a valóságos emberi történelem sorstragédiáit az „istenek világába”. A szertartások alatt – melyek célja a közösség megelevenítése és megerősítése – a szertartást bemutató személyek mintegy az „istenek örökkévalóságának kortársaivá válnak”.6 A Biblia történetei ezzel szemben szakadékot hagynak a profán emberi világ és a szent Isten között.
3. Jézusra vonatkozóan a modern világnézet és a mitologikus világkép ellentétéről beszélni egyet jelent a kérygma (üzenet) történeti hitelességéről való lemondással. „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.” (1 Kor 15,14) Végül: maga Darwin is a teremtő Istenben hívő ember volt.

Külön dicséretet érdemel, ha a tanár nagylelkűen felolvassa a diákoknak Pál apostol „szeretet-himnuszát”, mint egy letűnt kor meghaladott kultúrájának? mégis egyetemes értékűnek mondható gyöngyszemét.7 Nem ritka, hogy 12-13 éves gyerekek – meglehetős tájékozatlanságuknak, illetve masszív félretájékoztatottságuknak tanújelét adva – bámulatos magabiztossággal igazítják ki a hitoktatót arról, hogy Jézus nem is volt zsidó, és különben sincs szó sehol a Bibliában kiválasztott népről. Nagy a sötétség, és erős ellenszélben, egy szál gyertyával nehéz világosságot csinálni. A Bibliával kapcsolatos tájékozatlanság és dezinformáltság elleni munka közös érdekünk, mielőtt még tanulóink eljutnának odáig, hogy matematikaórán arról győzködnék tanárukat, hogy kétszer kettő nem is négy, hanem öt.

Ideológiai semlegesség – tudományos igényesség

Állami és önkormányzati iskolákban joggal várható el az ideológiailag semleges ismeretátadás. Ugyanilyen joggal várható el tehát, hogy amikor a Bibliáról beszél valaki, tudományos tárgyszerűséggel tegye, akár egzisztenciálisan érintett annak tartalmától, akár nem. Az ehhez tartozó ismeretek minimumát meghatározni épp ezért felelősségteljes vállalkozás. Márpedig a Nemzeti alaptanterv szerint beszélni kell a Bibliáról. Az ügy szempontjából mellékes, hogy mekkora helyet foglalnak el az idevonatkozó ismeretek a tanítandó anyagok egészéhez viszonyítva. Ha sokat beszélünk róla, akkor azért, ha pedig keveset, akkor annál inkább ügyelni kell arra, hogy az átadott tudás hiteles legyen. Néhány alapvető szempontot szeretnék felvázolni, amelyek a Nemzeti alaptanterv szellemében történő pedagógusképzés, illetve posztgraduális8 képzés tervezésekor figyelmet érdemelnek.

A Biblia átfogó és alapos ismerete

A felületesen és hézagosan, viszonylag sokak által ismert bibliai szövegek történeti és irodalmi kontextusban helyezkednek el. Épp ezért azok a tanárok, akik arra vállalkoznak vagy azt a feladatot kapják, hogy a Bibliával kapcsolatos ismereteket adjanak át a diákoknak, nem elégedhetnek meg azzal, hogy tudnak néhány bibliai érdekességet. A Biblia az emberiség történelmének első évezredeiről rajzol sajátos, hitvallásosan elkötelezett képet. Az európai kultúrát mindmáig döntően meghatározó keresztyénség közös tanúságtétele szerint pedig a Biblia végső, centrális mondanivalóját Jézus élete, tanítása és a vele kapcsolatban történt események képezik. Az az erkölcsiség, amely ebből kibontakozott, egyetemes érvényűnek mondható és leglényegesebb vonásaiban olyannak, amelynek mindmáig nincs és nem is igen lesz reális alternatívája. Mindazok az alapértékek, amelyeket a mai közéleti, politikai, társadalmi vonatkozásokban konszenzuson nyugvónak, épp ezért megkérdőjelezhetetlennek tartunk, bibliai-keresztyén talajból nőttek ki.10 Azt a gondolati ívet, amelyben a művészeti alkotásokból is közismert bibliai témák megszólalnak, csak alapos, időigényes tanulással lehet megérteni. Ebből a szempontból a Biblia tanítása az irodalommal rokon. Ama történelmi koroknak ismerete, amelyekről a Biblia szövegei szólnak, illetve amelyekben azok keletkeztek.

Az Ószövetség esetében az ókori Kelet kibontakozó kultúrái jelentik a történelmi kontextust. Külön érdekes a bibliai őstörténet – a Genezis első tizenegy fejezetében leírtak – és a rohamosan gyarapodó régészeti, vallástudományi kultúrtörténeti eredmények összehasonlítása.11 A Kr. e. második évezredtől egyre több írásos dokumentum is rendelkezésre áll, amelyekből a kutatók újabbakat és újabbakat tudnak a szélesebb érdeklődő közönség számára is hozzáférhetővé tenni. Mindezek segítenek jobban megismerni a Bibliában leírt viszonyokat, az ismételten előkerülő vallási és erkölcsi problémákat. Izrael kialakulása, néppé válása, története, viszonya a politikai porondon egymást követő nagyhatalmakhoz, azok politikájának, kultúrájának főbb jellemzői egész európai jelenünk szempontjából érdekesek, és a Bibliát sem lehet ezek nélkül érteni.12 Ugyanez a helyzet az Újszövetség esetében. Az Ószövetséghez képest lényegesen szűkebb időintervallumot fognak át az itt leírt események. Mindazt, ami itt elhangzik, történik, alapvetően meghatározza a hellenizmus kulturális aurája, a judaista teológia és a megszilárdulóban lévő római császárság politikai hatalma.13 Ebből a szempontból a Biblia tanítása a történelemmel rokon.

A bibliai könyvek kialakulásának, kánoni gyűjteménnyé rendeződésének, a régi kéziratoknak és fordításoknak a története.

A teológiában e címadó kérdésekkel foglalkozó tudományágat nevezzük bevezetésnek.14 A jelenleg kezünkben tartott Biblia valójában iratgyűjtemény. Nagyjából a Kr. e. X. századtól a Kr. u. II. századig terjedő időszakban keletkezett művek közül válogatódtak ki a zsidó, illetve keresztyén önértelmezés szempontjából legtekintélyesebb alkotások. Nemcsak a kánonba rendeződésnek van azonban kalandos története, hanem az egyes iratoknak is. Szerkesztett, átalakításokon átment munkákkal van dolgunk. Kánonban elfoglalt helyük sok esetben nem felel meg keletkezési idejük sorrendjének. Az írásba foglalást megelőző hagyományozásnak is nagy szerep jutott. Az egyes könyvek szerzőségével kapcsolatos kételyek egyáltalán nem új keletűek.15 Hosszú ideig azonban a rosszul értelmezett hagyománytisztelet és tekintélyféltés miatt érdemben nem végeztek kritikai kutatást az egyházban. A humanizmus kora utáni időben fellendült filológiai, valamint az újkortól napjainkig rohamosan fejlődő régészeti, történelmi munka tette lehetővé az ismeretek bővítését. Emiatt alakult ki az a látszat, hogy a Biblia több évezredes tekintélye a tények súlya alatt megrendült. A köztudatba sajnos csak ez a tendenciózus, torzított információ jutott el. A kutatási eredményekről szinte semmit sem tudó, de a Biblia tekintélyét örömest elvető emberek épp ezért szívesen hivatkoznak a Bibliában található pontatlanságokra, kétértelműségekre, tárgyi tévedésekre, hogy ezáltal mentesítve érezzék magukat a további érdeklődéstől. E tekintetben a Bibliával való foglalkozás bármilyen tudomány művelésével rokonságba hozható. Itt szükséges megemlítenem, hogy meglehetősen szerencsétlennek, félreérthetőnek tartom a tudományok azon szemléletét, amely a XVIII. századtól egyre markánsabban megkülönbözteti a „humán” és „reál” területeket. Amennyire szükséges, hogy minél többen, minél alaposabban ismerjék meg a kultúránkat döntően meghatározó könyvet, a Bibliát, ugyanennyire szeretném, ha eljutnánk odáig, hogy többé senki ne tartsa sikknek a matematika vagy a természettudományok iránti érzéketlenségét – úgynevezett „humán beállítottságára” történő hivatkozással. A teológia – hogy most én magam is eme kategóriákkal éljek – épp annyira reál, mint humán tudomány. Mégis, az újkori tudományértelmezés térhódítása nyomán hovatovább mindmáig létjogosultságáért küzdhetett.16 A közfelfogás szerint ma is legfeljebb a széplelkű idealista álmodozók haszontalan időtöltése lehet. Ezt a vákuumot azután jól kihasználhatják az áltudományos, babonára, hiszékenységre, ellenőrizetlen információkra építő szélhámosok, akár vallási köntösben jelennek meg, akár „tudományosnak” mondott alapokra hivatkoznak.

A Biblia hatástörténete, bibliai hermeneutika17

Részint az előbb elmondottakból következik, hogy a bibliaismeret, a kortörténet és a bevezetés a biblikus tudományok ábécéje. Az itt tárgyalandó kérdések tehát alapismereti szintűek.18 Az igazán izgalmas, élvezetes kaland csak ezután kezdődik el. A Biblia kialakulása és használata egyrészt vallási intézményekhez kötődik. Az Ószövetség a zsidóság Bibliája, a két testamentum együtt pedig az egyházé.19 Különböző korokban, különböző politikai érdekektől meghatározott társadalmi körökben, különböző karakterű, vérmérsékletű emberek különböző módon értelmezték, védték, támadták a Szentírást. Az istentiszteleti élet, a szerzetesi közösségek kialakulása, a misszió, az „igazhitűség” és „eretnekség” kérdése, a reformáció, háborúk és békekötések, vallási ébredések és mozgalmak stb. szoros kapcsolatban álltak a Biblia ismeretével vagy éppen hanyagolásával és magyarázatával. Jelen társadalmunk arculatát is a Nagy Konstantin-i fordulattal kialakult és századunkban végérvényesen megszűnt hatalmi berendezkedéshez történő – még mindig lázadó vagy naivan nosztalgikus – viszonyulás rajzolja meg.20 A Biblia tehát nem csupán vallási intézményekhez kötődő szent dokumentum, hanem egyetemes kultúrkincs is, s mint ilyen, minden embert megszólít.21 A Bibliával való foglalkozás tehát a politológia és a szociológia tudományainak szempontjából sem mellékes.22

A „posztindusztriális” vagy „posztmodern” társadalmat jobb híján „információs társadalomnak” nevezhetjük. A technika forradalmát már átéltük és túléltük. Most az információ forradalmának korát éljük. Nem véletlenül. Kérdés ugyanis, hogy ebben a multikulturális káoszban fogunk-e tudni még mit kezdeni egymással és önmagunkkal. Van-e közös nyelv, amelyen megértjük embertársainkat, főleg mi, egyazon anyanyelvet beszélők? Hitem szerint van ilyen nyelv. Ez a nyelv a Biblia nyelve. Ebben a hitemben filozófusok, teológusok és tudósok is megerősítenek. Ezért merem ajánlani, mielőtt még választásra kényszerülnénk az elembertelenedett technokrácia és a kényelmetlen, bugyuta, poszturbánus humanizmus között.

Jegyzetek:

1 A dolgozat főszövege előadásként elhangzott a Bessenyei György Tanárképző Főiskola hármas jubileuma alkalmából rendezett ünnepi tudományos ülésszakon, Nyíregyházán, 1997. október 16-án.
2 Magyar Közlöny, 1995/91. szám 5384. oldal (A NAT ismertetése: „Az ember társas lény”, „Család”)
3 I. m. 5395–5397. oldal. (Alcímek: Ember és állat, Test és lélek, Pszichikus működésünk, Személyiségünk, Gondolkodás, kommunikáció, tanulás, Az emberi szellem, Az ember mint értékelő lény, Az ember mint erkölcsi lény, Mozgatóink, Az egyes ember fejlődése.)
4 I. m. 5402. oldal: „A zsidó vallás és a Biblia”, 5403. oldal: „A kereszténység és az Újszövetség.”
5 Lásd: Bevezetés a filozófiába a gimnázium és szakközépiskola IV. osztálya számára. „A” változat. (Szerk.: Lukács József) Budapest, 1985, Tankönyvkiadó, 70–71., 341–342. oldalak.
6 Molnár Tamás: Filozófusok Istene. Budapest, 1996, Európa Könyvkiadó, 33 p. Lásd még: Mircea Eliade: A szent és a profán. Budapest, 1987, Európa Könyvkiadó, 1987, 83 p.
7 l Kor 13
8 A szóban forgó műveltségi terület oktatását végző pedagógusok képzése és továbbképzése csak interdiszciplináris formában képzelhető el. Ebben szerepet kellene hogy kapjon a teológiai oktatás is. Fontos lenne tudatosítani, hogy a hittanári szakokon nem „klerikális janicsárképzés” folyik, hanem mindenki számára nyitott tudományos felkészítő munka. A teológiával foglalkozás nem vallásos elitkörök privilégiuma, ugyanakkor a hittanár szakos képesítés – normál esetben – az állami és önkormányzati iskolákban is kurrens cikk kellene hogy legyen.
9 Készülőben van egy Bibliaismeret jegyzet, melyet a Bessenyei György Tanárképző Főiskola evangélikus hittanár szakos hallgatói számára írok. A későbbiekben felvételi követelménynek szánjuk, de tanári segédkönyvként is használható. Első része a teremtéstől a bírák koráig terjedő időszakot fogja át.
10 „Eszébe nem jutna senkinek, hogy az iszlám kultúráját ne a Koránból, a hindu kultúrát ne a védákból és az upanisadokból kiindulva kezdje vizsgálni: Miért ne lehetne éppilyen eredményes, ha a nyugati kultúrát a Bibliából kiindulva vennénk górcső alá?” (Northrop Frye: Az Ige hatalma. Budapest, 1997, Európa Könyvkiadó, 17. p.)
11 Különösen is érdekesek az Izrael néppé válásának időszakában keletkezett ugariti és az Ószövetség legfontosabb egységének, a Pentateuchusnak kialakulását mintegy másfél ezer esztendővel megelőző mezopotámiai szövegek. (Baál és Anat. Budapest, 1986. Helikon, Maróth Miklós utószavával; Gilgames. Bukarest, 1986, Kriterion, Komoróczy Géza jegyzeteivel.)
12 A mindmáig legelterjedtebb standard könyv: John Bright: Izrael története. Budapest, 1986, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya. Ennél újabb, szakszerűbb, de kevésbé hozzáférhető munka: Dr. H. Jagersma: Izrael története I–II. A második kötet – „Nagy Sándortól Bar Kochbáig” már az újszövetségi kortörténethez szolgál értékes adatokkal.
13 Kovács Károly (Karner Károly): Hellenizmus, Róma, zsidóság. Köln-Bécs, 1969, Utitárs. Benyik György: Az Újszövetségi Szentírás története I. Szeged, 1995, JATEPress. Ethelbert Stauffer: Jézus története és személye. (ford. Szőnyi György.) Miskolc, 1996.
14 A legátfogóbb és legalaposabb ószövetségi bevezetés: Rózsa Huba: Az Ószövetség keletkezése. Budapest, 1996, Szent István Társulat. (Rendkívül értékes kiadványokat bocsát közre folyamatosan a Budapesti Református Teológiai Akadémia Bibliai és Judaisztikai Kutatócsoportja dr. Karasszon István kutatóprofesszor vezetésével.) Az Újszövetséghez: Benyik György: Az Újszövetségi Szentírás története II. Szeged, 1995, JATEPress; Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az Újszövetségi Szentírás könyveihez. Budapest, 1995, Szent István Társulat, valamint: Dr. Budai Gergely–Herczeg Pál: Az Újszövetség története. Budapest, 1994, Kálvin János Kiadó.
15 A leggyakrabban emlegetett „botránykönyv”: Spinoza: Teológiai-politikai tanulmány. Budapest, 1984, Akadémiai Kiadó.
16 Örvendetesnek tartom azt a tendenciát, amely arra mutat, hogy a teológia egyre inkább polgárjogot nyer a tudományok csarnokában. Erre példa az 1997. november 6-án a Tudomány Napja alkalmából a nyíregyházi felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek által megrendezett ünnepi ülésszak, melynek egyik szekciójaként a hittudomány is szerepelt.
17 Hallatlanul gazdag anyagot jelentetett meg az ifj. Fabiny Tibor által szerkesztett Hermeneutikai Füzetek sorozat, a bibliaértelmezés paradigmaváltásairól szóló értekezésektől kezdve a modern irányzatokon át a klasszikus hermeneutikai művekig.
18 A teológia tudományán belül a biblikum területére különösképpen is jellemző, hogy eredményei és azok elismerése nem függ felekezeti hovatartozástól. Nem túlzás azt állítani, hogy ez az egyház határain túlra is érvényes, azaz ideológiai és világnézeti különbözőségek sem állhatnak emberek közé, amennyiben tisztességesen, tárgyszerűségre törekedve vizsgálják a Bibliát. A világi főiskolákon folytatott hittanárképzés éppen ezért találkozási pontot is jelenthet a különböző gondolkodású, kulturális meghatározottságú emberek közt.
19 „Ha a rendszeres teológia feladata az, hogy a keresztény hit tartalmát kifejtse, máris három kérdés vetődik fel: Mi a rendszeres teológia forrása? Mi közvetíti ezeket a forrásokat? Milyen norma szerint döntünk e források használatáról? Az első válasz ezekre a kérdésekre: a Biblia.” (Paul Tillich: Rendszeres teológia. Budapest, 1996, Osiris Kiadó, 46. p.)
20 Erről a témáról a rendszerváltás idején írtam egy hosszabb dolgozatot „Az Egyház integritása – út a társadalom gyógyulásához” címmel. Sajnos, sok minden, amit akkor az asztalfiók számára megfogalmaztam, azóta is időszerű maradt.
21 „... a Biblia távolról sem csupán irodalom, hanem egy minket, mindnyájunkat személyesen és erőteljesen megszólító Hang hallható ki belőle. Megszólítottak vagyunk. Hogyan válaszolunk?” Fabiny Tibor: Szóra bírni az Írást. Budapest, 1994, Hermeneutikai Kutatóközpont, 51–52. p.
22 Vö.: A NAT ismertetése a Magyar Közlönyben: 1995/91. szám5404–5417.oldalak a történelemről, valamint az5384–5394.oldalak az állampolgári ismeretekről.
Bartha István méltán hires és korrekt cikkét olvahattuk ezzel a címmel: A Biblia helye a Nemzeti alaptantervben