Sok szó esik keresztyén körökben az oktatás fontosságáról. Sőt, természetesen nem akármilyen oktatásról beszélnek, hanem keresztyén oktatásról. Egyfelől, olyan egyházi iskolák jönnek létre, amelyek annyiban különböznek a világi iskoláktól, hogy esetenként a tanárok között található egy-egy újjászületett keresztyén, és az órarendben szerepel egy-két vallásóra. Másfelől, a keresztyén iskolákban új oktatási módszerek jelennek meg. Szükség van ezeknek megvizsgálására, annál is inkább, mert sok jóhiszemű keresztyén kritika nélkül fogad mindent, amire a keresztyén jelzőt ráillesztették. Egyik ilyen módszer a Montessori féle pedagógia.

Nagy megdöbbenéssel olvastam a Kis Tükör erdélyi református folyóirat áprilisi számában a kolozsvári Református Montessori iskola dicséretét. A cikk írója azzal a kérdéssel indít, hogy mitől keresztyén ez az intézet? Válaszából többek közt kiderül az, hogy azért nevezhető keresztyénnek az iskola, mert keresztyén tanárok tanítanak, van vallásoktatás, érdekes módon érvényesül a fegyelmezés, és mindig a gyerek áll a középpontban. Nos, nem az ott tanítók keresztyénségét és buzgóságát akarjuk megkérdőjelezni, nem is a Montessori oktatásban alkalmazott gyakorlati ötletek vagy segédeszközök megítélése a célunk, hanem sokkal inkább ennek a mozgalomnak alapítóját, gyökereit, alapelveit és veszélyeit fogjuk szemügyre venni.

1. Ki volt a Montessori módszer megalapozója?

Maria Montessori (1870–1952) 1870-ben római katolikus családban született az olaszországi Ankonában. 1896-ban fejezte be tanulmányait a római orvosi egyetemen, és ő lett az első gyakorló női orvos Olaszországban. Orvosként került kapcsolatba a gyerekekkel és tanulmányozni kezdte őket. Oktatási módszerei kifejlesztésében a biológia, pszichiátria és antropológia szolgáltatták a megfelelő hátteret. 1907-ben nyitotta meg első gyerekotthonát (Casa dei Bambini) a nagyon szegény gyerekek számára. 1909-től kezdett előadásokat tartani sajátos oktatási módszereiről. Halála után fia, Mario Montessori folytatta munkáját. Ma már a világ nagyon sok helyén több ezer iskolában használják módszereit.

2. Hova nyúlnak vissza Maria Montessori alapelvei?

Ahhoz, hogy jobban megérthessük tanítását, röviden foglalkoznuk kell Maria Montessori mestereivel és példaképeivel. Természetesen a felvilágosodáshoz és Rousseauhoz kell visszatérnünk, akinél megtaláljuk azokat az elveket, amelyeket később sokan alkalmaztak. Az oktatásról írott művében (Emile), Rousseau hangsúlyozza a természetet, a természethez való visszatérést. Tanítja, hogy a gyerek szabad és jó, és valójában a tanár az, aki beszennyezi őt. Ezért az oktatásnak gyerekcentrikusnak kell lennie, csak a kíváncsiság lehet motiváló erő, és nem az erőszak. A tanár csak egy társ, aki felügyeli a gyerek fejlődését.

Az ő gondolatait követte Johann Heinrich Pestalozzi (1746–1827) olasz pedagógus, aki egy olyan „pszichológiai oktatási módszert” akart létrehozni, amely az „emberi természet törvényeivel” összhangban van. „A gyerek tapasztalat által tanul” – mondta, és ellenezte a memorizálást és az elméleti tanulást. Ez a fajta tapasztalati tanulás nyert majd egyre nagyobb teret a 20. század eleji reformpedagógiai irányzatban (Ellen Key, Frederic Burk, John Dewey, Rudolf Steiner). Maria Montessori is ide sorolható, mert Rousseau és Pestalozzi voltak a mesterei. Azonban lehet, hogy ezzel még mindig nem sikerült érzékeltetnünk a helyzet súlyosságát. Volt két másik személy is, akiknek a lábnyomaiban haladt Montessori. Friedrich Froebel (1782–1852) és Charles Darwin.

Darwin mindannyiunk előtt jól ismert a tudományos evolúció elméletének kidolgozásáért. Froebel ugyanezt az elméletet filozófiai okokból már előtte vallotta és alkalmazta pedagógiájában. Az evolució elmélete szerint az ember egyre jobb és jobb lesz, és egyre fejlettebbé válik. Ez a folyamat egy természetes folyamat, és a tanító felelőssége támogatni a gyereket ebben a fejlődésben. Froebel szerint az evolúcióban az érzelmek és ösztönök világa előnyt élvez az értelmi tevékenységgel szemben, és éppen ezért az előbbieket kell támogatni. Így a hangsúly a játékon, a cselekvésen, a tornán, a művészeteken és zenén kell, hogy legyen. Természetesen bár mindez olyan ártatlannak tűnik a valóságban egyértelműen istenellenes és ellene mond az Ige világos kijelentésének, miszerint az ember teljesen bűnösnek születik, képtelen az evolúcióra, és a megtérése (a görögül metanoia, az értelem felülről való megújulása), az igazi változás, az értelem szintjén kell, hogy elkezdődjön (Róma 12:1,2).

3. Montessori alapelvei

a. Az élet értelme egy kozmikus tervbe való beilleszkedés az evolúció által. „A Kozmikus Terv, amelyben mindenki, tudatosan vagy tudattalanul, a nagy Életcélt szolgálja”.[10]
„Van egy előre meghatározott terv az alkotott részek beteljesedésére. Az élet értelme pedig az, hogy engedelmeskedjünk az okkult parancsnak, amely harmonizál mindent és egy egyre jobb világot hoz létre. A világ nem érettünk teremtetett, hanem mi teremtettünk azért, hogy a kozmosz evolúcióját véghezvigyük.”[11]
b. A gyerek egy semleges vagy jó állapotban születik, de a benne lakozó „jót” fel kell ébreszteni, és hagyni kell fejlődni.
„Az agynak azon titokzatos helyein van egy isten, az alvó én, aki úgy tűnik az emberi hang zenéjére ébred fel”.[12] „A biológiai tanulmányok azt tudatják velünk, hogy az ember akarata része annak az univerzális erőnek, amit Hormenak neveznek, és ez nem fizikai erő, hanem egy kozmikus életenergia az evolúció ösvényén.”[13] „Az ókori filozófiai kérdést miszerint az ember jó-e vagy rossz, gyakran felhozzák az én módszeremmel kapcsolatban, és sokan akik támogatták, annak alapján tették, mert módszerem bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az ember természet szerint jó.”[14]
c. A tanár alárendelt a gyereknek, és a gyereknek abszolút döntési szabadsága van az iskolában. „A gyereknek megvannak a saját növekedési törvényei, és ha segíteni akarunk neki a növekedésben, akkor a gyereket kell követnünk, ahelyett, hogy ráerőltetnénk magunkat.”[15] „A gyereknek a saját egyéni autoritása által kell tanulnia… Neki abszolút választási szabadsága kell, hogy legyen.”[16]
d. A büntetés és a jutalmazás nem alkalmazhatóak az oktatásban.
„Az ilyen jutalmak és büntetések, ha ezeket használják, nem mások mint a lélek kínzó székei, a szellem rabszolgaságban tartásának eszközei.”[17] „Mi mindig ismételjük, hogy a világ fejlődik, és nekünk bátorítani kell az embereket, hogy ezt a fejlődést elérjék. De a fejlődés új, megszülető dolgokból származik, és ezek, mivel előre nem megmondhatóak, nincsenek jutalmazva.”[18]
e. A játékok, a mesék, a nemzeti legendák nem hasznosak és ezért használatuk tilos. Csak egyetlen egy történetet szabad elmondani nekik, amely az univerzum keletkezéséről szól. Természetesen ez nem a bibliai teremtéstörténet.
„Ne játékokat a gyerekeknek, hanem házakat nekik; ne játékokat, hanem földet, amelyen kis szerszámokkal dolgozhatnak; ne babákat, hanem más valódi gyerekeket és valódi szociális életet, amelyben önmagukért cselekedhetnek.”[19] „Másfelől, felajánlva a gyereknek az Univerzum történetét, olyan valamit adunk neki, amelyet képzeletének ezerszer végtelenebb és titokzatosabb teret ad, amelyhez hasonlót dráma vagy monda nem adhat.”[20]

4. A Montessori oktatás veszélyei

Az előbbiekben leírtak szerint ez az oktatási forma olyan távol áll a keresztyénségtől, mint Makó Jeruzsálemtől. Nem értjük, hogy egyes keresztyének, hogy merik mások megtévesztése végett is reklámozni. Nem világos-e, hogy alapelveiben nem hisz a személyes Istenben, hanem a misztikus (keleti, panteista) „minden” az Istene? Nem világos-e, hogy a Montessori féle oktatás tagadja az eredendő bűn tanítását, és a gyerek bűnösségét? Nem világos-e, hogy a Montessori féle oktatás a keleti, buddhista evolúció tanát vallja, amelyet a darwini evolúció által hitelesít? Ha létezne ilyen evolúció, akkor nincs szükség Megváltóra. Ez a Sátán lélekromboló csalása.

Leszögezhetjük, hogy ez az oktatás nyíltan keresztyénellenes. Hogy miért igyekszik a Kis Tükör szerzője keresztyénné tenni mindezt, azt nem tudjuk. Természetesen mivel mindez egy református gyülekezet égisze alatt folyik, úgy tűnik, hogy fel lehet vállalni. Az iskola igazgatónőjének nyitottsága sem sejtet sok jót: „Nyitottak vagyunk arra, hogy esetleg olyan tanárokat is felvegyünk, akik csak szimpatizálnak a keresztyénséggel, nem feltétlenül hitvalló emberek, de szakmájukat nagyon szeretik és jó szakemberek. Meghal az a keresztyén iskola, amelyik csak gettószerűen tudja elképzelni magát.” (Kis Tükör, 2002. április) Úgy gondolom, nem kell tartanunk attól, hogy ez az intézmény egy keresztyén gettó lesz. Sokkal inkább válhat Montessori alapelveivel a New Age irányzat „keresztyén” zászlóvivőjévé. Nem túlzás ez, akit bővebben érdekel a Montessori oktatás a www.newagepage.com oldalán az okkultizmus, varázslás mellett megtalálhatja mint oktatási módszert.

Sokan azonban úgy érvelnek, hogy Montessorinak lehetnek jó gyakorlati módszerei, amelyeket keresztyének használhatnak. Még ha ezt teszik is (bár nem javasoljuk), ez nem jelenti egy irányzattal való azonosulást. Itt azonban többről van szó. Azt látjuk, hogy egy magát keresztyénnek mondó intézet, nem csak módszereket, hanem keresztyénellenes alapelveket karol fel.

De ha már a gyakorlati dolgoknál tartunk, hadd említsek meg egy pár furcsaságot. Montessori hangsúlyozza a testi szépség fontosságát a tanároknál és az erkölcsi szépséget a testivel azonosítja.[21] A padokat a gyerekek börtönének tartja és mellőzi őket.[22] A játékokhoz való furcsa viszonyulásáról már olvashattunk. A gyerek étrendjével kapcsolatban azt mondja, hogy a gyereket sok zsíros és édes étellel kell táplálni. Tiltja a sajt evését. Tiltja a friss zöldségek fogyasztását. Kétszeri leves evést kér naponta.[23] Miért vannak ilyen furcsaságok? Nem tudjuk, de ez elegendő lehet ahhoz, hogy pusztán gyakorlati okokból is elgondolkozzunk ezen a módszeren.

Mielőtt befejezném, hadd mondjam el még Montessorinak a világ megszületéséről vallott történetét. Emlékszünk, ez az a történet, amit tanítani kell, ellentétben a mesékkel vagy népi legendákkal. Úgy tűnik eddig senki nem kapta fel a fejét azon, hogy ez az oktatás esetleg nemzettudat romboló is lehet. A történet 300 millió évvel ezelőtt kezdődik „az óceán drámájával”. Akkor az óceánt a Trilobiták uralták, bizonyos soklábú teremtmények, köztük a Cephalopodus, amelynek lábai a fején voltak. Korszakok után végre felemelkedett a föld. Angyalok (Dévák) beszéltek ezekkel a teremtményekkel és egyeseket beemeltek maguk közé. Majd részletes leírás következik az evolúcióról. Szépen be van mutatva a nyúl nagyságú púpos teve és a disznó nagyságú elefánt. Sok nagytestű állat kipusztult, mert a Szeretet energiájában nem erősödött meg. Egyesek, hogy ezt megússzák, lábaikat elhagyták, és ezek az okos teremtmények lettek a kígyók!? (Akkor még természetesen nem voltak mérges kígyók) Majd végre megjelenik az ember is mint az evolúció legtökéletesebb lénye.

A történet tanulsága: „Más fajok, tudatlanul elérve hasznosságuknak határát és képtelenek lévén alkalmazkodni az új követelményekhez, eltűnnek az élők soraiból, ahol csak az engedelmesek és fegyelmezettek (kiemelés tőlem) folytatják menetelésüket, az Élet Zenéjének örömteli dallamára.”[24] Érdekes történet, nem…? Következtetése azonban nem is annyira derűs. Sőt az a Montessori, aki rend és engedelmesség ellenes az oktatási filozófiájában, hirtelen most egy olyan világrendről és engedelmességről beszél, amely valóban a New Age mozgalom szlogenje. Ki felé irányul vajon ez az engedelmesség?

Remélem, látjuk már, hogy a Montessori pedagógiát nem lehet keresztyénné tenni még vallásórák által sem. Homokra épül az egész épület, a humanizmus, az evolúció, a misztika és babona homokjára. Egyetértek a híres amerikai pedagógussal Robert Thoburnnal, aki azt mondja: „Teljesen elutasítom azt a gondolatot, melynek gyökerei a humanizmusban találhatóak (a Montessori és/vagy Mormon mozgalom), mely szerint a szülőknek el kell halasztaniuk a gyerekeik formális, rendszerezett, nagy mértékben fegyelmező oktatását, amíg gyerekeik kilenc–tíz évesek vagy idősebbek nem lesznek.”[25]

A Montessori oktatás tudományosnak mutatkozik, de a nagy Csaló megtévesztésének remekműve. Hadd imádkozzunk azért, hogy a keresztyéneknek ne legyen részük ebben, hogy szakítsanak az ilyen pogány filozófiákkal és másokat is erre buzdítsanak.

Bagoly Gyula:

A MAI OKTATÁS ÚTVESZTŐI (A MONTESSORI MÓDSZER)