Sch�pflin Alad�r: Vargha Gyula

1871-bõl van keltezve Vargha Gyula elsõ verse. Arany J�nos akkor az Akad�mia fõtitk�ri szob�j�ban dolgozgatott, sz�v�ben az apai f�jdalom m�g be nem hegedt seb�vel, elv�gyva a fõv�rosb�l az õsi r�gre. E�tv�s J�zsef a magyar kult�ra vez�rlõ hely�n �llt. J�kai ereje bõs�g�ben vir�gzott. Gyulai P�l harcos szelleme legszebb alkot� kor�t �lte. A politik�ban De�k Ferenc m�g �llt, mint a magyar �sz �s a magyar jog szimb�luma, gr�f Andr�ssy Gyula geni�lis szelleme Eur�p�t reprezent�lta Magyarorsz�gban, Magyarorsz�got Eur�p�ban. Kossuth szelleme a messzes�gbõl vil�g�tott be hat�rainkon.

Aki ekkor l�pett a magyar irodalomba �s k�z�letbe, �gy �rezhette mag�t, mintha a h�roszok csarnok�ban j�rna. Mindenfelõl m�r �let�kben t�rt�nelmi fontoss�gra jutott nagy emberek fogadt�k. Ha volt kor, amelyben csak oldott saruval lehetett bel�pni a nyilv�noss�gba, ez volt az. Soha olyan p�ld�ja a szellemnek, tehets�gnek �s erk�lcsi erõnek. A bel�põnek mindig f�lfel� kellett emelni tekintet�t, a f�ny, ha kigyulladt szem�ben, a nagy szellemek visszf�nye volt.

Az ifj�t, aki ekkor tette meg p�ly�j�n az elsõ l�p�seket, szer�nys�gre intette minden. Gyermekkora az abszolutizmus nyomott levegõj�ben kelt, mikor m�g a l�that�r m�ly�n ott cik�ztak az alig elm�lt forradalom vonagl� eml�kei, egy tragikus, roppant k�pben l�tta maga elõtt az erõn fel�l val� erõfesz�t�s v�gzetess�g�t. �bred�se �veiben �t�lte a jobb fordulat sarjadoz� rem�nys�geit s ezek kivir�gz�s�t. L�tta, hogy a nagy v�ls�gon azok a nagy szellemek vezett�k kereszt�l a magyars�got, akiknek k�r�be l�pni �hajt, akiknek nagys�ga mint el�rhetetlen ide�l �llt elõtte. A kor levegõj�ben benne volt az emberi nagys�g ir�nti h�dolat, a hero-worship szelleme. A nagyok nyomdok�ba l�pni, p�ld�jukra mint zsin�rm�rt�kre n�zni, a nagy �r�ks�g hû megõrz�s�t �lete feladat�v� tenni – csak ez lehetett az akkori fiatal gener�ci� elsz�n�sa. Ennek a fogadalomnak a korl�taiba szorult az ifj�i erõ�rzet, ez f�kezte �letv�gy�t s ez determin�lta munk�ja m�dj�t. Ez a gener�ci� csak konzervat�v lehetett, a m�g fiatal, de m�ris t�rt�nelmiv� v�lt hagyom�ny tiszteletteljes õrzõje – semmi sem lehetett tõle t�volabb, mint a forradalmi gesztus, az �j�t�s rombol� v�gya, az originalit�s mindenek felett val� kultusza. Azok ellen akart volna l�zadni, akiknek alkot�sa m�r akkor, �let�kben nemzeti kinccs� v�lt, akiknek �rv�nye �s dicsõs�ge �r�k idõre megd�nthetetlen volt? Ez a gener�ci� csak a fi�k gener�ci�ja lehetett az ap�kkal, a tan�tv�nyok� a mesterekkel szemben, – ut�dok nemzed�ke, amelynek b�szkes�g az, hogy k�zvetlen �r�k�se lehet a nagy elõd�knek. �reznie kellett, hogy ilyen szellemeknek csak epigonja lehet.

Vargha Gyula tipikusan ennek a m�sodik gener�ci�nak a fia. Egy�nis�g�ben, amint p�ly�ja �s munk�ja el�nk t�rja, van valami tan�tv�nyi szer�nys�g, amely �r�mmel, j�sz�nt�b�l h�dol meg mindennek, amit nagys�gul ismert fel. Passz�v �s l�gy l�lek, eredendõ hajlama nem az energikus cselekv�s, az egy�nis�gnek szabad �rv�nyes�t�se, hanem az �rzelmes szeml�lõd�s, az elm�lt dolgokra val� visszaeml�kez�s, az �let �s a l�lek harcai elõl val� agg�d� elvonul�s. Nincs benne egy szikra sem a l�zad�s luciferi szellem�bõl, k�nnyen �s term�szetesen bele tud illeszkedni a sz�m�ra adott keretekbe, a vil�g azon rendj�be, amelybe belesz�letett. Lelk�ben nem t�mad soha heves ellentmond�s azokkal az int�zm�nyekkel, erk�lcsi �s szellemi berendez�sekkel, azzal a t�rsadalmi renddel szemben, amelyet maga k�r�l tal�l s erõs meggyõzõd�seket alkot mag�nak, a vil�ghoz val� viszonya alapj�ul, a fenn�ll� �llami �s erk�lcsi rendõr�k �rv�nyess�g�rõl. A k�tked�s, a kritika, a meghasonl�s k�njait �s b�s haragj�t �pp olyan kev�ss� ismeri, mint a korl�tokat rombol� szenved�ly siv�r l�zad�sait. Eg�sz lelki berendezked�se arra predesztin�lja, hogy beleilleszkedj�k a maga gener�ci�j�nak a feladat�ba �s sors�ba, a vagyonszerzõ ap�k fi�nak a helyzet�be, akinek egy rendeltet�se van, az �r�k�lt vagyont �sszetartani �s az ut�na k�vetkezõ gener�ci�k sz�m�ra konzerv�lni.

Vargha Gyula m�r fiatalon �gy is helyezkedett el az akkori magyar vil�gban. Mint k�ltõ azzal a k�rrel keresett �s tal�lt �rintkez�st, amelynek feje Arany J�nos, �les peng�jû harcosa Gyulai P�l, legtev�kenyebb �s legterm�kenyebb munk�sa Sz�sz K�roly volt. Politikai �ll�sfoglal�sa – b�r akt�v politikai szerepet sohasem v�llalt s nem is keresett, eg�sz a leg�jabb idõkig – a De�k Ferenc politik�ja fel� vonzotta, kor�n az �llam szolg�lat�ba l�pett, amelyet De�k csak az im�nt vezetett �t a forradalom �s abszolutizmus zavarain a nyugodt fejlõd�s partj�ra s amelynek hirtelen fejlõdõ int�zm�nyei a fejlõdõ magyar intelligencia munkaerej�nek javar�sz�t abszorbe�lt�k. Nyugodt, harmonikus, nagy ugr�sok, erõfesz�tõ k�zdelmek, k�lsõ-belsõ meghasonl�sok n�lk�li p�ly�t v�lasztott ki �nmag�nak irodalomban �s �letben egyar�nt. Ez felelt meg szellemi �s erk�lcsi alkat�nak s azzal az elsz�n�ssal indult p�ly�j�ra, hogy tehets�ge szerint becs�lettel fog szolg�lni minden �gyet, amelynek szolg�lat�ba l�pett.

Milyen k�lt�szet keletkezik ilyen egy�ni hajlam s ilyen korabeli benyom�sok �sszesz�võd�s�bõl? Vargha Gyula �lete k�ltõi munk�j�nak gyûjtem�nye megjelent, k�lsej�vel is mintegy szimboliz�l, a Kisfaludy-t�rsas�g kiadv�nyainak azt a patin�ss� v�lt k�t�s�t �s c�mlapj�t mutatja, amelynek form�j�t, rajz�t �s betûit tal�n m�g Arany J�nos �s Gyulai P�l v�logatt�k ki a hetvenes �vek nyomdai �s k�nyvk�tõi divat�nak mint�i k�z�l. S ennek a letûnt kornak az erk�lcse, ide�ljai �s form�i tûnnek el�nk a k�nyv tartalm�b�l is, de a k�ltõ kor�nak haladt�val mind �szrevehetõbb v�ltozatokat mutatva fel a r�gi alapon, amint mindjobban belej�tszanak a fejlõdõ �s meg�jul� magyar �let nyugtalans�gai, �j jelens�gei �s v�ltoz�sai.

Vargha Gyula k�lt�szete nagyon �lesen �s megk�l�nb�ztethetõen k�t r�szre oszlik, az ifj�kor �s az �rett f�rfikor k�lt�szet�re. Az elõbbi csaknem kiz�r�lag szerelmi l�ra, a m�sikban a szerelem alig, legfeljebb egy-egy pillanatnyilag �tfut� eml�k form�j�ban jut sz�hoz, a l�ra teljesen a fiatal szerelemmel lesz�molt, �rz�keiben megnyugodott f�rfiember lelki �lm�nyei k�r�ben mozog s a nyugodtabb, reflexi�ba m�ly�lõ hangokat sz�laltatja meg. Saj�ts�gos m�don, ahol ezt a k�t r�szt legterm�szetesebben elv�laszthatjuk, az �ppen a k�zepe a k�nyvnek, oly pontosan, mintha ki volna sz�m�tva. Csak az idõk�z�kben van k�l�nbs�g, am�g az elsõ r�sz t�z �v term�s�t adja 1881-ig, a m�sodik az innen 1914-ig terjedõ harminch�rom �v k�ltõi vir�gait foglalja mag�ban. Fiatalon a k�ltõ term�kenyebb �s k�nnyebb ihlet�sû volt, k�sõbb hossz� idõkre lefoglalt�k a k�zp�lya gondjai, a komoly �s f�rads�gos f�rfimunka s az elm�lyedõbb l�ra nehezebben, hosszabb �rlel�si idõt k�v�nva t�r elõ a l�lekbõl, mint a friss, k�nnyû, csak a hangulat sz�rny�n lebegõ dal.

A dal, ahogy a n�met mint�kon elindul� r�gi magyar politika meghat�rozta, Vargha ifjabbkori l�r�j�nak j�form�n egyed�li form�ja. Elsõ versesk�nyve Dalok c�mmel jelent meg 1881-ben, egy kis, 184 oldalas, piros k�t�sû, aranymetsz�sû k�tetben. S csupa dalok is vannak benne, legt�bb k�zt�k a k�t str�f�s apr�s�g s a t�bbi k�z�tt is kev�s akad h�rom-n�gy str�f�n�l hosszabb. C�m�k sincs, a r�gi k�nyvben sz�mokkal vannak jel�lve, az �jban rendszerint a kezdõsoruk szerepel c�m gyan�nt.

Azonnal r�ismer�nk, ez a Heine-f�le dal st�lusa �s form�ja, amely a m�lt sz�zad k�zepe t�j�t�l utols� negyed�ig a n�met k�ltõ hat�sa alatt �ltal�nos lett Eur�pa-szerte s k�l�n�sen n�lunk, ahol k�sz talajt tal�lt a magyar n�pdal trad�ci�j�ban �s a kor �zl�s�n uralkod� l�rikus, Petõfi k�lt�szet�ben. Hein�t �pp �gy a n�met n�pdalkincs inspir�lta, mint Petõfit s a nyom�ban indul� magyar l�rikusok csapat�t, de m�g Petõfi k�zvetlenebb�l a n�pdalb�l mer�tett kifejez�si form�kat �s tartalmat, naivabb maradt a n�phez k�zelebb �ll�, az ut�na k�vetkezõk s k�zt�k Vargha Gyula is, kev�sb� demokratikus �letforma gyermekei, az �rz�s �s kifejez�s m�dj�ban kev�sb� naiv, finomultabb, urb�nusabb szellemben reag�ltak a lelk�kben t�mad� l�rai hull�mokra. Ebben a tekintetben bizonyos m�rt�kig visszat�rnek Hein�hez.

Hangulati l�ra, az �rz�keny l�lek k�nnyed, de erõs elborul�sainak �s hull�mz�sainak megsz�laltat�sa r�vid, s�hajt�sszerû dalokban, erõs belsõ muzsik�val, amely �pp �gy nyilv�nul a dalok strukt�r�j�ban, mint szavaik, r�meik megv�logat�s�ban, a mondanival�nak bizonyos pointe-re val� kihegyez�se, �gy hogy a pointe mint a b�cs�z� vend�g elm�s b�cs�szava vesse v�g�t a versnek, m�g tov�bb is egy ideig hat�sa alatt tartva az olvas�t, – a belsõ szerkezetben hangulatkeltõ inton�l�s, ut�na a k�zlendõ hangulatnak n�h�ny sz�nbõl �ll� k�ppel val� szuggeszt�v jelz�se, hirtelen lez�r�s egy kontraszttal, nyelvi fordulattal, �lccel vagy sz�j�t�kszerû r�mmel, – ez k�r�lbel�l a heinei dalnak a l�nyege. S ez a form�ja Vargha Gyula dalainak is. A kapcsolat illusztr�l�s�ra itt egy p�lda:

Mind a mi k�j csak embersz�vben �lt,
Mind �rzen�m:
Szivet vir�t� kedves, sz�p vir�g
Csak te voln�l eny�m.

Mind a mi k�n csak embersz�vben �lt,
Mind �rzem �n:
M�snak vir�t� kedves, sz�p vir�g
Hogy nem lehetsz eny�m.

Vargha e verse mell� �ll�tjuk Hein�nek ezt a vers�t:

Ich bin ein deutscher Dichter,
Bekannt im ganzen Land,
Nennt man die besten Namen,
Wird auch der meine genannt.

Ich bin ein kranker Dichter,
Bekannt im ganzen Land,
Nennt man die schlimmsten Schmerzen,
Wird auch der meine genannt.

A k�t versnek tartalm�ban, szavaiban nincs semmi k�z�ss�g, m�g kev�sb� lehetne reminiscenti�t vagy �ppen �tv�telt meg�llap�tani, – m�gis szembesz�kõ, mennyire egyforma mind a kettõnek a strukt�r�ja �s alaprajza, mennyire egyezik a k�pek �s sz�lamok �sszesz�v�s�nek a m�dja. A kettõ egy-azon po�tikai elvbõl ered.

Tal�n m�g ink�bb heinei karakterû ez a vers (mint sok m�s is Vargha k�nyv�ben):

Oh hadd hajtsam puha �ledbe
Szeg�ny forr� fejem!
Hadd legyen ott legal�bb egyszer
�des nyugv� helyen.

Ne f�lj, hogy csintalan leszek t�n,
Vagy hogy gonosz vagyok:
Szel�d leszek, mik�nt egy gyermek,
S cs�ndes, mint egy halott.

Ami Hein�n�l felett�bb gyakori, itt is az elsõ �s utols� sorban van a vers, az elsõ adja meg a hangot, az utols� elzend�ti egy elborul� hangulatba s a k�zb�lsõ sorok csak arra val�k, hogy a vers k�t v�g�t �sszekapcsolj�k. Itt m�r a mondanival� minemûs�g�ben is van egyez�s: Hein�n�l is minduntalan elkomorul, mintegy akaratlanul, az epekedõ szerelmi tûz s a v�gy szorosan asszoci�lva van a hal�l k�pzet�vel.

Heine hat�sa szinte uralkod� volt k�t magyar gener�ci� k�lt�szet�ben, – a legerõsebb k�lf�ldi hat�sok egyike a magyar l�r�ban s egy�ttal a legterm�kenyebb is. Petõfin�l is erõs nyomai �rezhetõk, m�g jobban az ut�na j�tt l�rikusokon, mint Gyulai, Sz�sz K�roly s a n�luk egy nemzed�kkel fiatalabb l�rikusok eg�sz sora. Hossz� ideig a magyar l�ra s k�l�n�sen a szerelmi l�ra f�l�tt csaknem kiz�r�lag Heine szelleme lebegett, az õ form�i, versszerkezetei, hangulat-�br�zol� m�djai, – a l�rai vers fogalm�nak Heine szerint val� fogalmaz�sa volt uralkod�. Ennek a hat�snak olyan k�ltõk sem tudtak ellen�llni, akik term�szetre, karakterre, hangol�d� k�pess�gre Hein�vel eg�szen ellenkezõ ember-t�pushoz tartoztak.

Mindabban, ami az emberben fontos �s jellemzõ, alig lehet elk�pzelni ellent�tesebb lelki alkatot mint Heine �s Vargha Gyula. Csak a fiatal v�r pezsg�se �s a dallamra val� v�gy teremt k�zt�k n�mi kapcsot. Heine m�ly, minduntalan els�t�t�lõ t�ze, heves �rz�kis�ge, mazochista k�nl�d�sa, lobog� szenved�lyess�ge, gy�trõ meghasonl�sa, diabolikus fintora, szkeptikus kritiz�l�sa �pp �gy nincs meg a magyar k�ltõben, mint haragos l�zad�sa, gyilkos rosszm�j�s�ga �nmaga �s m�sok �rz�s�vel cs�fol�d� cinizmusa �s m�ly pszichol�giai perspekt�v�i. Ahogy Arany J�nosban sem volt semmi Byronb�l s csak a mûfaj k�lsõ �s belsõ form�it mint�zta le a Don Juanb�l Bolond Ist�kja sz�m�ra, – ugyan�gy hat�rozhat� meg Vargha Gyula viszonya Hein�hez. S kettej�k k�z�tt van az a vil�g, amely a XIX. sz�zad elsõ fel�nek nemzet�vel s eg�sz k�rnyezet�vel meghasonlott, zsid� fajt�j� n�met k�ltõj�tõl elv�lasztja a forradalom ut�ni nemzed�k konzervat�v hajlam�, kora szellem�hez h�ven alkalmazkod� magyar l�rikus�t.

Vargha Gyula ifj�kori l�r�ja csaknem kiz�r�lag szerelmi l�ra, egy szel�d, l�gylelkû, finom �rz�sû, temper�lt v�rm�rs�kletû magyar �ri fiatalember l�r�ja. Eg�sz megjelen�s�ben van valami v�laszt�kos egyszerûs�g, �rz�svil�ga �ppen nem komplik�lt, nincsenek benne nagy ellent�tek, nem lobognak em�sztõ, s�t�t f�stû l�ngok, a szenved�ly m�moros elragadtat�sai �s siv�r jajszavai �pp �gy hi�nyoznak belõle, mint a nagy belsõ v�ls�gok s�t�t rejtelmei s azok a szakad�kok, amelyeket a nagyon m�ly �s nagyon nagy fesz�tõerejû v�gy szaggat f�l a l�lekben. Egy sz�p fiatal le�ny k�pe felgy�jtja a k�ltõ fiatal �rz�keit, sz�ve epedve lobban fel ir�nta, de a l�ny �letide�ljai m�sok, mint az �v�i, szerepl�sre, �lvezetekre, pomp�z�sra v�gyik. Elt�volodnak egym�st�l, a k�ltõ sebes�lt sz�vvel vonul f�lre, a hal�l k�pzetei fut� felhõkk�nt vonulnak �t lelk�n (nem kell f�lteni, eg�szs�ges idegrendszerû fiatal ember akkor van legmesszebb a hal�lt�l, mikor szerelmi b�nat�ban r�la k�pzelõdik) – v�gre egy �j szerelem meggy�gy�tja a b�nat�t. Egyszerû, illedelmes kis szerelmi reg�ny, egyszerû, meleg finom, k�zvetlen kis dalok fakadnak belõle, megvan a maguk b�jos sz�ness�ge, illata, mint a mezõ vir�gainak, halk ez�st-hangon csilingelnek a r�meik, epedve, szomor�an, a tiszta fiatals�g �de �rz�se t�mad fel olvas�sukkor. A k�pek, melyek eml�k�nkben felcsillannak, kedvesen idillikusak, tarka kis vir�gok nyiladoznak, dalol� mad�rk�k r�pk�dnek, der�lt, b�r�nyfelhõs j�niusi �g k�klik f�l�tt�nk, melynek felhõi ha �sszetornyosulnak is, tudjuk, nem vihar lesz belõle, csak friss ny�ri z�poresõ. Mintha sz�p, z�ldellõ v�lgyben j�rn�nk, ahol elfeledj�k, hogy fenyegetõ szikl�k, viharokt�l l�togatott havasok �s f�lelmetesen zajl� tengerek is vannak a vil�gon. S mindez õszint�n, term�szetesen ilyen, nincs benne eleve elsz�nts�g, semmi affekt�lts�g, semmi p�z �s erõlk�d�s, – ez a k�ltõ igaz�n azt adja, ami benne �l, olyannak akar l�tszani, amilyen. K�zvetlen is, nem abban az �rtelemben, hogy lelke �s �lete minden titk�t kiteregetn�, de azt, amit el akar mondani, teljesen, ker�lget�s n�lk�l mondja el. Rendk�v�li gyeng�ds�g van benne a nõvel szemben, nincs ir�nta egyetlen tiszt�talan gondolata s m�g mikor �rdemetlennek is bizonyult szerelm�re, harag �s kem�ny sz� n�lk�l v�lik el tõle. S k�pe olykor megh�borgatja azut�n is, mikor m�r �j szerelem illette sz�v�t. Egyik legb�josabb dal�ban elhagyott k�thoz hasonl�tja sz�v�t:

K�t b�jos l�nyka k�pe,
Mint k�t arany veder,
Mer�l csendes viz�be
Folyv�st: le, fel.

De a m�sodik szerelem hamar elhatalmasodik rajta, �j v�ggyal, �j forr�s�ggal t�lti el, mindjobban elm�ly�l, erõteljesebb, n�ha komorabb, n�ha pirosabb l�nggal lobban ki – ez a szerelem m�r nem az a j�t�kszerû pezsg�se az ifj�s�gnak, – ez m�r komoly, �let�gy. Elõbb f�l�nken alig merve hinni, k�zeledik a l�nyhoz, rem�nykedik, elveszti hit�t, �jra megtal�lja s a boldog szerelem hangjai fejezik be a dalok sor�t, ujjong�sukba csak az �let komolys�ga visz felhõzõ hangulatokat.

Csupa olyan szerelmi �lm�nyt mondanak el a dalok, amilyenen kereszt�lment fiatal kor�ban minden j�raval� s egyenletes, romantikus �letre indul� fiatalember. Nem tudom, mekkora hat�st tettek a maguk idej�ben Vargha Gyula dalai, de csod�ln�m, ha nem hatottak volna sz�les k�reire a fiatal olvas�knak, hiszen ezren �s ezren fedezhett�k fel benn�k �nmagukat, az �nmaguk sz�v�nek ifj�i hull�mz�sait. S m�g ma is azon frissiben hatnak, – a k�nnyed, suhan� sz�rny� dalnak tal�n ma m�r nincs akkora divatja, a mai fiatals�g belsõ �lete tal�n kora�rettebb, komplik�ltabb �s koncentr�ltabb, az �j k�lt�szet m�s lelki h�rokat pend�tett meg benne, – de lehetetlen nem �lvezni ezeket a j�tszi, b�jos, meleg dalokat, amelyek �jra megkedveltetik �s megk�v�ntatj�k az emberrel �de, �rtatlan ifj�s�g�t.

Semmi avults�g a f�lsz�zad elõtt kelt dalokban. Nem egy k�ltõ dalai lettek az�ta olyanokk�, mint a sz�r�tott vir�g, melynek elfakult sz�ne, halv�ny illata m�r csak eml�keztet egykori friss sz�n�re, illat�ra, – m�sok� olyan lett, mint a konzerv�lt gy�m�lcs, az �ze, zamata t�m�nyebb lett, de fonnyadtabb �s fõk�ppen m�s. Vargha dalaiban csak n�h�ny az�ta divatb�l kiment vagy �rtelmi �rnyalat�ban m�dosult sz� eml�keztet egy r�gibb korra, – ha mai fiatal ember mint mai mûveivel j�nne vel�k, b�zv�st el lehetne hinni. Term�szetes k�zvetlens�g�knek k�sz�nhetik ezt, annak, hogy keletkez�s�kkor val�ban frissek voltak. S nem utols� sorban a form�juknak k�sz�nhetik. Vargha Gyula m�r fiatalkori verseiben is k�sz mestere a magyar verstechnik�nak �pp �gy, mint a forma belsõ kik�pz�s�nek. Ritmusa mindig tiszta, arra a dallamra sz�l, amelyre �rva van, pongyolas�g n�lk�l, r�mei tiszta cseng�sûek, frissek, sokszor meglepõek �s ma is �jnak hatnak. S a forma nagy konzerv�l� ereje a versnek, amelyrõl legfeljebb az igazi genie mondhat le b�ntetlen�l, de õ is �gy, hogy �j form�t alkot. Egy nagy k�ltõ f�lre�rtett p�ld�ja nyom�n – errõl m�r �rtam nemr�g – a mi k�ltõink nagy r�sze mint valami mell�keset, mesterk�lt cafrangk�nt elhanyagolhat�t vetette el a technika mûv�szi k�szs�g�t, v�tve az ellen az eg�szen elemi t�rv�ny ellen, hogy mûv�sznek, amit v�llal, meg kell tudni csin�lni, ha r�mes, bizonyos m�rt�kre szabott verset v�llal, h�t azt min�l t�k�letesebben kell csin�lni.

*

Vargha Gyula l�r�ja, ott, ahol az 1881-ben megjelent kis k�tet v�gzõdik, lesz�molt a szerelemmel. M�g egyszer megsz�lal a szerelmi h�r hangszer�n, Esk�võm elõtt c�mû vers�ben, utolj�ra. Ettõl fogva lesz�mol az ifj�i buzg�ssal, de ezzel mintha l�rai v�n�ja is ellanyhult volna, mind ritk�bban sz�lal meg s akkor is objektiv�l�dva. N�ha megkapja az �let valami k�pe, megpend�ti lelk�ben a belsõ muzsik�t, – legt�bbnyire azonban hazafias �rz�se sz�lal meg, �nnepi alkalmakra, vagy a magyar m�lt k�peit rajzolgatja r�vid hist�riai �nekekben. Hazafias felfog�sa, elbesz�lõ hangja, a magyar t�rt�nelem felfog�sa a trad�ci� hangulatk�r�ben �l, borongva, a hagyom�nyos magyar b�nat szellem�ben szeml�li m�ltunkat �s jelen�nket s j�võnk komors�ga, amely k�sõbb olyan s�t�t k�peket rajzol el�be, m�r ekkor elf�tyolozza hangj�t. M�gis, minduntalan �rezz�k, hogy a tiszta l�ra az õ igazi hangja.

Ez a l�ra �regkori k�lt�szet�ben bukkan f�l �jra, mint a Karszt meszes szikl�i al�l az elb�jt patak. A magyar k�lt�szet �rdekes jelens�ge az a nagy szerep, amelyet az �regkor k�lt�szete elfoglal benne. Arany J�nosb�l is csak hanyatl� �regkor�ban buzgott ki az eg�szen szubjekt�v l�ra. Gyulai, L�vay J�zsef a k�sõ �regkor nem egy sz�p dallam�val aj�nd�koztak meg. Vargha Gyula l�r�ja �ppen �regkor�ban �r el tetõpontj�ra, �regkori verseiben mutatja a legigazibb �s legm�lyebb mûv�szt. 1900 ut�n �rt versei k�z�tt van n�h�ny, az utols� m�sf�l �vtized magyar l�r�j�nak legjav�b�l val�, igazi gy�ngyei a modern magyar k�lt�szetnek.

Sokban eml�keztet ez az idõskori l�ra az Arany�ra. Hasonl� mot�vumok pend�lnek fel, az elhagyott sz�lõhely ut�ni v�gy�d�s, a t�relmes, megad� belenyugv�s az �letbe, minden igazs�gtalans�gaival, a mag�ba vonul�, lelki �letet �lõ ember megvetõ mozdulata, amellyel elutas�tja mag�t�l a k�r�l�tte rajong� v�s�ri l�rm�t, Budapest n�h�ny k�pe, utcai jelenetek keltette hangulatok. N�ha a forma is eml�keztet Aranyra, egy-egy �letk�pnek a saj�t �lete szimb�lum�v� val� kisz�les�t�se, egy zs�rt�lõdõ fels�hajt�s epigrammai �llel. S a nyelv is, mintha az Arany J�nos hangja hallatszan�k belõle. Mindez azonban ink�bb a kor, temperamentum, �letfelfog�s hasonl�s�ga. Vargha Gyul�t �gy szokt�k emlegetni, mint az Arany-iskola egyik tan�tv�ny�t. Ez csak annyiban �ll, hogy �letide�lja s a magyars�gr�l val� koncepci�ja nagyj�ban azonos az Arany�val s bizony�ra az õ tudat�ban is, mint sokuk�ban �gy �l Arany J�nos alakja, mint a magyar ember egyik ide�lisan jellemzõ t�pusk�pe. K�lt�szete azonban sokkal f�ggetlenebb Aranyt�l, mint ahogy az eml�tett meghat�roz�s felt�telezi, m�r csak ann�l a gy�keres k�l�nbs�gn�l fogva is, hogy az epikus Arannyal szemben õ l�nyege szerint l�rai term�szet.

�regkori l�r�j�ban �rdekes v�ltoz�st vehet�nk �szre a fiatalkorihoz k�pest. Bizonyos melankolikus hangulat, mint minden hull�mz� ked�lyû fiatalemberben, m�r ifj�kor�ban is volt benne, de az ifj�i pezsg�s mindig visszafojtotta – �regkor�ban m�r teljesen �tadja mag�t melank�li�j�nak. M�g sz�n �s k�p-anyaga is, amely egykor csaknem teljesen a tavasz �s a ny�r d�s, erõteljes sz�neibõl eg�sz�lt ki, mindink�bb az õsz �s t�l mot�vumai fel� fordul. A gyermekkor eml�kei is mind gyakrabban melengetik sz�v�t. Ebben a m�l�z� hangulatban p�ratlanul gy�ng�dd� tud lenni, – egy t�len a nyaral� t�rt ablak�n ber�p�lõ cinege, az idõ elõtt kiny�lt ibolya, a t�lben f�z� pacsirta remegõen gy�ng�d, meghatott hangokat sz�laltat meg sz�v�ben. Gy�ng�ds�gre nem ismerek e n�h�ny vershez foghat�t a magyar l�r�ban.

A term�szet k�pei azelõtt is erõsen hatottak k�pzelet�re. Dalai tele vannak a term�szeti sz�nekkel, de ezek gyakran csak d�szek vagy szimb�lumok s ink�bb a k�ltõi hagyom�nyb�l, mint szeml�leti �t�l�sbõl erednek. – �regkori versei valami m�ly, bensõ szolidarit�st �reztetnek, teljes k�z�ss�g-�rz�st fûvel, vir�ggal, f�val, mad�rral, a term�szet sz�neivel �s hangjaival. Minden melank�lia mellett valami saj�ts�gos �let-�r�m fejezõdik ki ebben a k�v�le �lõ vil�ggal val� szolidarit�sban, ujjong� elragadtat�ssal, h�l�val telt sz�vvel �r�l a l�t�s �s hall�s gy�ny�r�nek. �gy �rzem, ez az k�lt�szet�ben, ami eg�szen az �v�, ez t�rt ki lelke legm�ly�bõl. S eg�sz p�ly�ja legszebb vir�gait ezekben az �regkori versekben kell keresni.

M�sik feltûnõ von�sa �regkori k�lt�szet�nek hazafias k�lt�szete s�t�t, k�ts�gbeesett hangja. K�lcsey �ta nem volt k�ltõ, aki a magyars�g sors�t olyan vigasztalannak tartotta �s olyan rem�nytelennek �rezte. �gyl�tszik, az utols� h�sz �v magyar k�z�let�nek erõs marakod�sai, a politikai fegyelemnek az a megboml�sa, amely a millennium �ta olyan siv�rr� �s term�ketlenn� tette a magyar politik�t, benne, a belsõleg fegyelmezett, higgadt �s j�zan hazafiass�g�, a nagysz�j� kortes-l�rm�t �s c�da hazafiaskod�st megvetõ magyarban azt az �rz�st riasztotta fel�, hogy fajunk az �ngyilkos pusztul�snak rohan el�be. S a magyar �let alakul�s�nak azon a megfigyelõ-hely�n, ahol mint a statisztikai hivatal igazgat�ja �llt, tal�n szint�n fokozta k�ts�gbeesetts�g�t.

Saj�ts�gos p�rhuzam: ugyanazokban az �vekben m�g egy m�sik magyar k�ltõ ajk�r�l hasonl�an k�ts�gbeesett hangjait hallottuk a magyars�g sors�nak. Ez a k�ts�gbees�s m�s �lm�nyekbõl, m�s premissz�kb�l s m�s �let-ide�lokb�l fakadt fel, de �pp olyan s�t�t k�peket festett megd�bben�s�nk el�. Ady Endre r�gebbi hazafias k�lt�szet�re gondolok. Ady kez�be a k�ts�gbees�s a szenved�lyes harag karik�s ostor�t adta, amellyel nekib�sultan csapkodott mindarra, ami romlaszt�t maga k�r�l l�tott. A szel�debb, lemond�sra hajl� Vargha Gyul�ban is felgerjed olykor az �tkoz�d� harag, de az alaphangulat m�gis a zokog� b�nat n�la. A k�t ellent�tes term�szetû k�ltõ egy pillanatra, egy �rz�sben tal�lkozik, azt�n a temperamentum k�l�nb�zõs�geivel ism�t elv�lnak.

„Azon is t�prengtem, hogy meg�rti-e az �j irodalmi �zl�snek h�dol� k�z�ns�g azt a k�lt�szetet, amely gy�ker�nek minden sz�l�val a m�ltba fog�dzik?” – mondja Vargha Gyula versesk�nyve elõszav�ban. Azt hiszem t�ves premissz�kkal indul ki ez a k�rd�s, amint hogy hitem szerint mesters�gesen, t�ves premissz�k alapj�n van konstru�lva az az ellent�t, amelyet �ltal�ban f�l szoktak t�telezni, k�l�n�sen ama konzervat�v szf�ra r�sz�rõl, az �j �s r�gibb magyar k�lt�szet k�z�tt s az �ll�t�lagos kiegyenl�thetetlen ellent�tnek f�lre�rt�seken alapul� volta igen k�nnyen kimagyar�zhat� volna, legal�bb azok k�z�tt, akiknek mindk�t r�szen csakugyan az irodalom �gye a fontos, ha ennek az �tj�t nem z�rn� el �ppen ama r�szrõl a gondolattalanok �s terroriz�l�k elvakult l�rm�ja, a s�rtett �rdekek �s megsebzett hi�s�gok d�h�ng�se.

Vargha Gyula k�lt�szete m�g nem tartozik a m�ltba, ahova elõszav�ban n�mi cs�ndes rezign�ci�val sorolja. Az a gener�ci�, amelyhez õ tartozik s e gener�ci� �rz�svil�ga, �let-koncepci�ja �ppen �gy hozz�tartozik a mai magyar �lethez, mint a fiatals�g�. �regkori k�lt�szete pedig �ppen szervi kapcsolatban �ll a ma �rz�s�vel, nem egy sz�p k�ltem�ny termett benne, melyet b�zv�st a mag��nak vallhatna egy a fiatal nemzed�khez tartoz� k�ltõ is. S ha egy gyûjtem�nyben megkapn�k tõle sz�tsz�rtan megjelent mûford�t�sait is, k�l�n�sen a francia k�ltõkbõl val�kat, melyek a magyar mûford�t�s remekmûvei k�z� tartoznak, akkor p�ly�ja eg�sz �rt�k�ben �llna a mai olvas� elõtt is.

Mint dokumentum is, e p�lya jelent�keny �s jellemzõ dokumentuma a magyar t�rsadalom egy fontos r�tege lelki �s mor�lis alkat�nak. Az a magyar hivatalnoki nobilit�s, amely a kiegyez�s ut�n a r�gi magyar k�znemess�gbõl �s a hozz� felsz�v�dott egy�b t�rsadalmi elemekbõl alakult s ma is kez�ben tartja a k�zhatalom jelent�keny r�sz�t, a maga szellemi �s erk�lcsi �llapot�nak ide�lk�p�t tal�lhatja meg Vargha k�lt�szet�ben, teljesebben �s szeml�letesebben, mint b�rhol m�sutt. Ez az �ri magyars�g az utols� �vtizedekben ar�nytalanul kevesebb r�szt k�rt mag�nak az irodalmi munk�b�l, mint k�t-h�rom nemzed�kkel elõbb s irodalmi fog�konys�ga is cs�kkent ahhoz a fejlõd�shez k�pest, amelyen a k�z�ns�g m�s r�tegei ez ir�nyban kereszt�l mentek. Ennek tulajdon�that�, ha Vargha Gyul�ban sem ismerte fel �gy, ahogy meg�rdemelte volna, a maga k�ltõj�t. Az az egy-k�t kritikai visszhang, amely k�nyve megjelen�sekor �ppen azokb�l a k�r�kbõl felhangzott, minden egyebet el�rult, csak az igazi, bensõ meg�rt�st nem. Ez is egyik lehangol� jele a magyar konzervativizmus elmûv�szietlened�s�nek �s gondolatbeli elsek�lyesed�s�nek.

Nyugat